Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)

Péterffy Ida: Pálóczi Horváth Ádám világjáró táncnótájának keletkezése

PÁLÓCZI HORVÁTH ÁDÁM VILÁGJÁRÓ TÁNCNÓTÁJÁNAK KELETKEZÉSE

Péterffy Ida

Még azt mondják: nem illik a tánc a magyarnak! Nem, ha néki cipellőt, bő nadrágot varrnak.

De sarkantyús csizmának, kótsagtollas főnek,

Illik gyöngyös pártának, magyar főkötőnek.

Ódon zamatú szöveg, de ma is országszerte kedvelt dal. Sokan énekelik, vidáman ringatózva táncos ritmusán, „dobbantós” hangsúlyain. A gondtalan dalolás csak akkor válik keményebb hangvételűre, ha mélyére nézünk a szöveg eredeti jelentésének. Mire utal az ellentét az ártatlan cipellőt, bő nadrágot viselők és a csizmában járó, sarkantyút pengető „kócsagtollas” fők között? A szöveg egykor az idegen, a bécsi hatás túlzottsága, a Habsburg elnyomás elleni tiltakozás kifejezője volt. Akár a kuruc daloké, bár jóval későbbi keletű azoknál. Emlékeztet arra az időre, amikor nyelvét szabadon nem használhatta, táncát kedvére nem lejthette az idegen „módira” kényszerített magyar. Sokan írtak erről - híres költők és névtelenek - versben és prózában. Gvadányi 1787-ben gúnyolja a bécsi divatot majmoló pesti ifjút. Mégsem divat-kérdés ez akkoriban. „A magyar öltözet és nyelv állandó fennmaradásáért való óhajtozása egy buzgó hazafinak” - írja 1790-ben Révai egyik költeményében, melyben örvendezik a magyar öltözet „visszahozásán”, de előbb kipellengérezi a bécsi viseletét:

A sok pihe-szárnyú lependék rongyokat, Viszi az áldott szél a boglya búbokat, Mellyek elrútíták a terhelt fejeket,

S úgy mutatták őket mint denevéreket. Vitéz amazonok jöttek a mezőre,

Bársony csákó szebben illett a szép főre, A kurta mentéeske karcsú derekakra,

Űj szépséget rakott a gyenge vállakra.1

Horváth Pesten, 1791. okt. 11-én írott verse „Gvadányi ízű” korholása a magyartalan öltözködésnek:

93