Lukács Gyula - Keményfi Béla: Magyar foglyok a szovjet lágerekben és a börtönökben 1945-1953 - Iskola és Levéltár 40. (Kaposvár, 1996)
Részletek Keményfi Béla Magyar leventék a sarkkörön túl… c. könyvéből - Az északi sarkkörön túl
Az útunk hófalak között, nyílegyenesen vezetett. A gépkocsivezető aki szintén őr nélküli volt, reflektorral közlekedett. Északon tíz hónapig sötétség van, nem jön fel a nap. Nyáron pedig két hónapig nem megy le, éjjel-nappal világos van. Az egysávos úton két gépkocsi nem fér el, ezért öt kilométerenként kitérőket építettek, és ebben kellett megvárni, míg a szembejövő jármű elhalad. A forgalmat őr nélküli rabok irányították. Az északi sarkkörön túli területeken a tíz évre ítéltek is lehettek őrnélküliek, ha öt évnél kevesebb büntetésük volt hátra és rendesen viselkedtek. Visszaeső bűnöző nem lehetett. A legtöbb őrnélküli a politikaiak közül került ki. Végtelen hósivatag terült el körülöttünk. A tajga hólepte fenyői vakítóan verték vissza a reflektor fényét. A jobb lábam kezdett fázni, levetettem a cipőmet és dörzsöltem a lábfejemet, ne hogy megfagyjon. Az érzéketlen ballábammal is ezt csináltam. Közben füleinket is dörzsöltük. Az ukrajnai harmincfokos tél után szokatlanul ért a dermesztő, negyven-negyvenöt fokos hideg. Összebújtunk, egymást melegítettük. Egy őr kisért bennünket, a vezetőfülkében ült. Nem tartottak szökéstől, itt az egyenlő volt a fagyhalállal. Estefelé álltunk meg. Körös körül apró faházak, szögesdrót, a kapu felett „Zimka" felirat. A tábor neve magyarul „Telecske" lehetne, bár az ottani télre mindent lehetne mondani, csak azt nem, hogy telecske. Vezényszóra leszálltunk. Egyenként szólítottak és vettek át bennünket. Az átvevő gyezsumij a fürdőhöz kisérte társaságunkat. A csomagokat az egyik orosz segítette vinni. Lábunk alatt ropogott a hó. Széles utak vezettek a barakkokhoz. Ott minden fából épült, még a fürdő is. Vízvezeték nem volt. Hatalmas kazán fütötte a fürdőt és szolgáltatta a melegvizet a fürdéshez és a gőzt a ruhák fertőtlenítéséhez. A melegvizet a fürdőben lévő hatalmas fakádban tárolták, és abból merőkével adagolták sajtárba. Ruháinkat bedobták a fertőtlenítőbe, mi pedig bevonultunk a fürdőbe. A kádból egy rab merte a gondosan kiszámított vízadagot. Ötliteres sajtárral járt egy fürdéshez. Aki nem tudta ennyi vízzel a már borotválásra is felhasznált szőrös szappant magáról lemosni, az szappanosán öltözhetett fel. A fürdőben dolgozók jól éltek, a szakácsok szerettek sok vízben fürdeni, viszont a fürdősök jobb ellátásban részesültek. A víz nagy kincs volt. A lágertől mintegy másfél kilométerre folydogáló patakból hordták lajttal. A lajtot egy kis növésű, a kiimához alkalmazkodott paci húzta. 100
