Lukács Gyula - Keményfi Béla: Magyar foglyok a szovjet lágerekben és a börtönökben 1945-1953 - Iskola és Levéltár 40. (Kaposvár, 1996)
Részletek Keményfi Béla Magyar leventék a sarkkörön túl… c. könyvéből - Az északi sarkkörön túl
Nem tudom - válaszoltam. Nem folytathattuk a társalgást, mert jött az őr, és davaj, davaj biztatással siettetett a fürdőbe. Nagy meglepetésemre a fertőtlenítő előtti helyiségben együtt vetkőztünk a rabnőkkel. A politikai elítélt nők kezüket szemérmesen maguk elé tették, igyekeztek a férfiaknak hátat fordítani. A „blatnoj" nők fel alá járkáltak, nem zavartatták magukat. Ment a szöveg a vagánynők és a vorok között a szeretkezésről, csak a gyezsurnij jelenléte akadályozta meg őket, hogy előttünk szeretkezzenek. A vetkőzőhelyiségből ötösével mentünk a borbélyhoz. Ezen a pereszilkán a borbélyok teendőit nők látták el. Szégyenkezve megálltam az ajtóban. Rám szólt az egyik. -Talán csak nem szégyenled magad? -nevette el magát és beráncigált. - Gyere gyorsan, ne félj, nem vágom le! Odamentem. A nő a fejemmel kezdte a borotválást, majd az arcom, hónaljam következett. Végül a lágyékomnál fejezte be.- Kiéhezett, legyengült egy társaság -mondta mosolyogva társának, midőn tapasztalta, hogy keze érintésére sem reagáltam. Kirovban is két hétig tartózkodtam. A barakkok nappal nyitva voltak, így szabadabban mozoghattunk. Ott találkoztam először úgynevezett "nehézfiúkkal". Ezek már vorok, szukák voltak a javából. Az első éjjel a vorok az egyik barakkban éles pengével elnyisszentették egy szuka torkát. Egy vort elvittek a helyi börtönbe. Belecsöppentem a vor-szuka harcba. Az ukrajnai lágerekben szolid lágerélet folyt, ehhez a „blatnoj" világhoz képest. A lágerélet során megtanultam, az ember nem lát, nem hall és nem tud semmit. Kik voltak tulajdonképpen a vorok és a szukák? A bűnözőket /zsebmetszők, böröndösök, besurranó tolvajok, betörők, rablók stb./ a börtönargó blatnojnek nevezte. Tudomásom szerint 1946-ig ezek mind elismerték a vorok, a tolvajok Íratlan törvényét. Eszerint nem tarthattak kapcsolatot családjukkal sem a civil életbe, sem a börtönben. Nem fogadhattak el tőlük támogatást. A vor csak vortól fogadott el segítséget. A szabad életben csakúgy, mint a lágerben, munkát nem végezhetett. Csak azzal tarthatta fent magát, amit ügyességével megszerzett. Zsákmányszerzés közben erőszakot nem alkalmazott. Az íratlan törvény megszegőit nevezték szukáknak. A vorok egy része szukává lett, blatnoj nyelven szucsiljsszá. Ettől kezdve állandóan harcban álltak, ölték, gyilkolták egymást. Jaj volt annak a vornak, aki olyan lágerbe kei ült, ahol a szukák uralkodtak, de jaj volt annak a szukának is, aki vorok uralta lágerbe került! 95
