Lukács Gyula - Keményfi Béla: Magyar foglyok a szovjet lágerekben és a börtönökben 1945-1953 - Iskola és Levéltár 40. (Kaposvár, 1996)
Részletek Keményfi Béla Magyar leventék a sarkkörön túl… c. könyvéből - Az északi sarkkörön túl
Ezeknek egy gyilkosság semmiségnek számított. Ha egy tíz évre ítélt vor, vagy szuka a lágerben gyilkosságot követett el, akkor újból tíz évre elítélték, az addig letöltött büntetési időt figyelmen kívül hagyva. A voroknak ez nem jelentett büntetést. Nem vágyódtak a szabadság után, jobban érezték magukat a lágerben, mint a drótkerítésen kívül. A lágerben kényük, kedvük szerint fosztották ki rabtársaikat. Nem dolgoztak, fedél volt a fejük felett, ha keveset is, de kaptak enni, egyetlen szórakozásuknak a kártyázásnak is hódolhattak. Igénytelenek voltak. Találkoztam olyannal, akit tizenhat évesen zsebmetszésért két év börtönre ítéltek, azóta eltelt huszonnégy év, még mindig lágerben volt, egy napig sem élvezte közben a szabadságot. A szukák az alvilág Íratlan törvényeit nem tartották be. Lágerben elvállalták a brigádvezetői munkát, sőt még kommendántok is voltak. A szuka a civil életben akárcsak a lágerben, nem ügyességével, hanem erőszakkal szerezte meg zsákmányát. Nem riad vissza a rablógyilkosságtól, a fegyveres rablástól sem. A kirovi gyűjtőben a tízév büntetésem „gyetszkij szrok"-nak számított, gyerekidő volt a huszonöt éves büntetésekkel szemben. A szovjet bírák legtöbbször csak két számjegyet ismertek: a tízest és a huszonötöt. Két hét után útnak indítottak. Csak sejtettük a úticélt. Az északi sarkkörön túli terület ásványi kincsekben nagyon gazdag, különösen szénben. A kibá- nyászást meg kell oldani. Oda civilek önként nem mentek, tehát rabokkal kellett kiaknázni. A rabokat oda szállítani, onnan szenet elszállítani pedig csak vasúton lehetett. A Kirov-Vorkuta vasútvonalat állítólag a háború alatt építették. A Tajgát kiirtották, lápos, mocsaras vidéken fektették le a síneket. Sztálint nem érdekelte, milyen áron, de vasút kellett. Munkaerőről gondoskodott az NKVD /Narodnej Komszariat Vnutrinics Gyei/. A törvényesség felrúgásával biztosították a megfelelő mennyiségű rabot, akik 1940-ben megkezdték és felépítették a vasútvonalat Vorkutáig. Az adatokat raboktól hallottam. Beszéltem olyannal, aki részt vett ebben a gigantikus munkában. -Minden talpfa alatt tíz rab fekszik -mondta jelképesen. A vonatok vitték a rabokat északra, visszafelé a ragyogó antracitot. A szén kiaknázására legalkalmasabb a rab. Igénytelen, sok mindent kibíró és olcsó, ha elpusztul, még számot sem kell adni róla. A Komi Autonom Köztársaságban a lágerek csak úgy nyelték a rabokat. 96
