Lukács Gyula - Keményfi Béla: Magyar foglyok a szovjet lágerekben és a börtönökben 1945-1953 - Iskola és Levéltár 40. (Kaposvár, 1996)

Részletek Lukács Gyula Második világháborús naplójából - A szökés

Egy alkalommal előhoztam a pahán előtt az én ügyemet. Misa elolvasta a ,í)riaovort" /ítéletet/ és azt mondta, hogy ő nekem nem akar rosszat tenni és nem ír semmiféle fellebbezést, mert ha nincs pénzem -no nem a jó ügyvédre, hanem egy olyan bíróra, aki szereti a pénzt, sok pénzt- akkor eleve veszve vagyok, mert könnyen visszafelé sülhet el a dolog.

Itt olyan világ van -mondta-, hogy ha egyszer valamit kimondták, leírtak, főleg a hatóság, azt megváltoztatni szinte lehetetlen. Ha ugrálok, még 2-3 évvel megtoldhatják az ötösömet. így a pahánra hallgatva, nem is erőltettem a dolgot és talán neki volt igaza.

Hát rendkívül összetett volt a társaság. Ahogyan aztán kezdtek megnyugodni a kedélyek, mindeki ismerőst vagy .földit" keresett. Ha már elszakították a családtól, legalább olyan valakit keresett, aki mégis emlékezteti az otthonra.

Nekem nem volt ilyen gondom. A társaimmal -Jenővel és Bandival- majdnem biztos, hogy nem fogok találkozni. Azt pedig mégsem kívánhattam, hogy egy magyar kerüljön ide, a pokol tornácára. Mivel itt aztán nem volt kivel saját nyelvemen szót váltsak és egész nap csak orosz beszédet hallottam, egyre bővült a szókincsem és új szavak birtokában mind jobban bírtam az orosz nyelvet.

A pahán, Misa, nagyon megkedvelt és amikor maga mellé rendelt beszélgetni, jókat nevetett nyelvbotlásaimon, vagy fura szóképzéseimen. Egy-egy ilyen beszélgetés után mindig adott valamit.

Hol egy inget, hol egy gatyát, hol valami dohányzacskót, amit már régebben vett el a csomagvizitek során és volt tulajdonosa már valahol messzi börtönökben vagy táborokban sínylődött. Egyik nap, amikor arról beszéltem neki, hogy már tulajdonképpen 1943 óta nem voltam otthon és ez már négy év, annyira elfogta az adakozás, hogy egy vadonatúj, hímzett, magasnyaku selyem rubaskát /inget/ és egy sötétké lovagló nadrágot adott. „Most már igazi orosznak nézel ki -mondta. ,nem vagy te hahói vagy muzsik /paraszt/ hanem igazi vagány",

Már-már kezdtem beleélni magam az orosz vagányok életébe, amikor az egyik vizitelés alkalmával az egyik muzsik jókorát rúgott belém, amikor a holmijából válogattam ki a java dolgokat.

Hát én még olyat nem láttam, ami ezután következett.

Misa szinte fekvő helyzetből repült neki a nálánál vagy egy fejjel magasabb 85-90 kilós férfinak. Belefejelt annak az arca közepébe, majd egyetlen rúgással, amit az ágyékra irányzott, földre terítette az embert. A földön fekvő

75