Lukács Gyula - Keményfi Béla: Magyar foglyok a szovjet lágerekben és a börtönökben 1945-1953 - Iskola és Levéltár 40. (Kaposvár, 1996)

Részletek Lukács Gyula Második világháborús naplójából - A szökés

A sok elképzelés közül számunkra -persze ez a mi logikánk szerint volt- az volt a legelfogadhatóbb, hogy a kapitány biztosan meg fogja írni a mi volt lágerünkbe, hogy elfogtak bennünket és elszállítottak egy -talán közelifogolytáborba. Arra gondolni sem akartunk, hogy vissza fognak szállítani az eredeti helyünkre. Miért tennék? -tettük fel a kérdést önmagunknak.

Vorosilovgrád messze van, és egyszerűbb itt esetleg még meglévő táborba vinni bennünket, mint utaztani sok-sok kilómétert. Még ekkor nem tudtuk, hogy a Szovjetunióban pontosan mit jelent az. hogy messze.

Ez a távolság szovjet viszonyokban csak egy macskaugrásnak számított. Nem tudtuk azt sem, hogy már elment a távirat, amelyben az állt, hogy itt és itt átvehetnek bennünket.

Nem tudhattuk, hogy már útban van értünk a három fős fogolykíséret.

Mi csak megint tervezgettük a rózsaszínű álmainkat....

Újabb hét telt el. Mi már közismertek voltunk a táborban és egy alkalommal egy Munkács melletti községből való magyar fiú jött oda hozzánk. Szabó Sándornak hívták és a szovjet hadseregben szolgált. Valami csoda folytán itt szolgált, és nem valami Távol-Keleti garnizonban Mongóliában vagy a kínai határon. Nagyon megörültünk, hogy volt valaki „szabad" akivel beszélgethettünk.

De aztán rövidesen rájöttünk, hogy Sándor nem tud semmi jót mondani.

Amikor megtudta, hogy szökött foglyok vagyunk és nem katonák - nagyon komoly dolgokat mondott. A hadseregből való szökés 10-15 évi kényszermunkával büntetik, mondta. Arra ne is számítsunk, hogy fegyelmi büntetéssel megússzuk. Nagyon elkeserített bennünket ez a hír, de hát nem rosszindulatból mondta, inkább szánalomból tette és meg is bánta azt.

Nem volt már más, mint tudomásul venni a rideg valóságot.

Aztán Sándor hamarosan elbúcsúzott tőlünk és azt mondta, hogy nem jön többet ide hozzánk, mert még gyanúba keveredhetünk, hogy közös szökést tervezünk és ez is elég arra, hogy az MVD kezei közé kerüljünk.

Nem is jött többet, de nem is nagyon jöhetett volna, mert pár napon belül megérkeztek a mi leendő őreink. Javában dolgoztunk, amikor egy ismerős sztarsinal /törzsőrmester/ és két katona jött hozzánk a kapitánnyal és még néhány helybeli kísérővel.

A kapitány odaszólított bennünket.- Abbahagyni a munkát! Itt vannak értetek ! Most azonnal a fürdőbe és a borbélyhoz mentek. Kaptok másik ruhát, mert így nem lehet szállítani benneteket - pattogtak az utasításai.

58