Lukács Gyula - Keményfi Béla: Magyar foglyok a szovjet lágerekben és a börtönökben 1945-1953 - Iskola és Levéltár 40. (Kaposvár, 1996)

Részletek Lukács Gyula Második világháborús naplójából - A szökés

kedő. Ad-vesz és ebből is nagyon szépen megél. Némi ellentmondás volt - enyhén mondva- a szépen megélek és a körülményei között, de nem tettem semmiféle megjegyzést. Elmondta, hogy Feavka. aki idevezetett bennünket az öccsének a fia, aki jelenleg 10 éves kényszermunka büntetését tölti, mert a háború alatt német fogságban volt és ezért, most bűnhődik. Az ő véleménye szerint mi is jobban tennénk, ha nem mennénk, vagy próbálnánk meg hazamenni, mert biztos,hogy ránk is börtön vár mert szovjet fogságban voltunk. Zsorka még azt is elmondta, hogy ő nem híve a szovjet rendszernek és ha tudja azt, hogy a felesége és családja elveszett számára, úgy már Németországban megszökött volna és valahol a világ másik részén kezdett volna új életet.

Beszélgettünk arról is, hogy szerinte, melyik útirány lenne a legcélszerűbb és legveszélytelenebb a továbbiakban: Szerinte Vinnyica-Sztanyiszlav és a Kárpátokon keresztül lenne a ,legrövidebb" az út, de ez is van vagy 1000- 1200 km. Hogyan fogunk ennyi! utat megtenni? Miből tartjuk fenn magunkat? Tudjuk-e hogy milyen erős az ellenőrzés mindenfelé! Már az is kész csoda, hogy ideáig eljutottunk és még nem kaptak el bennünket. Közben megjött a kis Fegya is. Zsorka egy marék papírpénzt adott neki és elküldte a bazárba, hogy hozzon két kenyeret, cukrot és halat. De ne egyedül menjen hanem a barátjával és külön-külön vásároljanak. Vigyék magukkal a szenes zsákot, hogy ne lássák a szomszédok, hogy mennyi élelmet hoznak. Zsorka aztán elmondta, hogy a feketepiacon mindent lehet venni és kapni. Csak jól meg kell fizetni. Egyre nehezebben tudtunk csak ébren maradni, mert vasúti utazás alatt nem nagyon aludhattuk ki magunkat. Zsorka ezt látta és mondta is, hogy nyugodtan lefekhetünk, aludjunk. Ne féljünk, míg mi alszunk ő nem fog feljelenteni bennünket. Ha ezt meg akarta volna tenni, csak fel kellene lármáznia telepet és máris újra foglyok lennénk. Leheveredtünk a sarokban lévő rongyokra és hamarosan mély álomba merültünk. Már késő délután járhatott az idő, amikor felébredtünk. ínycsiklandozó illatok terjengtek a kis szobában. A kis kályhán árpakása főtt. Fegya is itt volt. Ő kevergette a kását, hogy ne égjen oda. Hamarosan elkészült a vacsora. Nekiültünk és szintén orosz szokás szerint eav edényből ettünk. Amikor jóllaktunk, Zsorka azt mondta, hogy nem maradhatunk tovább itt nála. Fegyka az éj folyamán elvezet bennünket a Kirovográd-i útra és onnan Isten nevében boldoguljunk ahogy tudunk. Meg kellett értenünk, hogy ő többet nem tehet értünk, mert ha a milicija megtudja, hogy ő bennünket rejteget és segít a szökésben, legkevesebb 10-15 évet szabnak ki rá. Ezt mi tudomásul vettük és miután úgy32