Lukács Gyula - Keményfi Béla: Magyar foglyok a szovjet lágerekben és a börtönökben 1945-1953 - Iskola és Levéltár 40. (Kaposvár, 1996)
Részletek Lukács Gyula Második világháborús naplójából - A szökés
ahogy kipihentük magunkat ettünk is, megköszöntük Zsorkának a nagy-nagy segítséget. Ő csak legyintett, nem kell hálálkodni, csak egyet kér, ha még is elkapnak bennünket, ne mondjuk meg, hogy nála kaptunk menedéket, mert igen nagy szerencsétlenséget hozunk rá. Miután teljesen besötétedett elbúcsúztunk. Fegyka vezetésével nekivágtunk a ránk váró veszedelmekkel teli útnak. Nem mentünk mind a négyen együtt. Fegyka és én elől, vagy 100 méterre mögöttünk, de látótávolságon belül jött Jenő és Bandi. Nem keltettünk feltűnést, mert ruházatunk olyan volt, mint bármely szabad oroszé. Használt katonai gönc, zsák a háton. Ezrével mászkáltak hasonlóan öltözöttek. Vagy másfél órás gyaloglás után, állandóan a külvárosokon át mentünk - kiértünk a városból és Fegyka ekkor egy újságpapírba csomagolt kis csomagocskát adott. -Ezt Zsorka adja nektek! -mondta- Na szerencsés utat! -ezzel sarkon fordult és minden további búcsúzkodás nélkül otthagyott bennünket. Még néztünk utána, de Fegyka nem fordult vissza, lassan eltűnt a szemünk elől. A kis csomagot kíváncsian bontottam fel. 2500 rubel volt benne. Számunkra ez nagy meglepetés volt, de magában nem sokat ért ez a pénz. Hiszen 60-80 rubelt is kértek egy kiló kenyérért a piacon. Nagyon megörültünk ennek a váratlan, szinte égből jött aiándéknak.Váratlan és hihetetlen volt, pedig ott tartottam a kezemben a pénzt. Az országút - jellegzetes orosz országút; földből, az út szélén egymástól kisebb-nagyobb távolságra hosszú póznák jelezték, hogy merre is vezet. Ez télen arra volt jó, hogy a mindenütt egyforma hómezőn mégis csak valami támpontot jelentettek a közlekedőknek. Most nyár lévén, az út két oldalán mindenütt napraforgó nyílott. Nem volt nagy forgalom. Néha-néha egy teherautó fényszórója villant föl, ilyenkor behúzódtunk a napraforgóba. Amikor az autó már elhaladt mellettünk, folytattuk utunkat. A csillagos nyári éjszakában kellemes volt menetelni, de bizony nagyon lassan haladtunk az utazáshoz képest. Még egy nagy baj volt, amit nem vettünk figyelembe a felkészüléskor. Nem volt ivóvizünk. Nem gondoltunk arra, hogy egy kulacsot is beszerezzem kV olt két német főző-evő csészénk., de kulacsunk az nem volt. A jó vacsora után, amit még Zsorkánál ettünk, bizony megszomjaztunk és most mindinkább kicserepesedő szájjal gyalogoltunk. Egyetlen kutat sem találtunk az út mellett. Itt nem úgy volt, mint otthon, hogy a legelőkön mindenütt ott volt a kút is, hogy a jószágnak legyen ivóvize. Itt egyszerűen nem volt sem tehéncsorda, sem disznókonda, sem iuhnvái amelyet Itatni kellett volna, tehát kút sem volt. 33
