Lukács Gyula - Keményfi Béla: Magyar foglyok a szovjet lágerekben és a börtönökben 1945-1953 - Iskola és Levéltár 40. (Kaposvár, 1996)
Részletek Lukács Gyula Második világháborús naplójából - A szökés
Mentek haza? Ne féljetek, mi nem szólunk senkinek, hogy láttunk benneteket. Az én apám is ül, valamelyik lágerben. 10 évre van elítélve. Ezért kell nekünk is lopni járni, de ha elkapnak, egy ötöst rám sóznának a fiatalkorúak lágerében.-Mi nem vagyunk németek -válaszoltam- magyarok vagyunk és a hadifogoly táborból léptünk meg. Haza akarunk menni ! A fiú megragadta a karomat és tört magyarsággal szavakat mondott. -Kenyir, cukor, szoppon, gulas - és még két olyan magyar kifejezést hogy azt nem írom le. így mutatta be magyar tudását. Azután elmondta, hogy a háború alatt Kiev környékén laktak egy kis faluban, ahol magyarok voltak a megszállók. A szomszédjukban volt a magyar konyha és odajártak a katonákhoz, hogy a megmaradt ételt, kenyeret megkapják a szakácsoktól. Dicsérte a maavar katonákat, hogy iól bántak velük és még néha csokoládét és cukorkát is adtak nekik. Hát a vakszerencse így hozott össze bennünket két kis kamasszal a dnyepropet- rovszki teherpályaudvaron, valahogy mindjárt cinkosság jött létre köztünk a bajban. Már pirkadott. A fiúk sürgettek bennünket az indulásra, mert ha kivilágosodik, már nem tudunk elmenni innen. Két ellenkező irányba mutogattak, hogy ott őrtornyok vannak és fegyveres őrök vannak a toronyban, őrzik a pályaudvart. Azonnal elindultunk. Ők mentek előttünk és gyors léptekkel, biztosan haladtak a magas bozótosban egy előttünk ismeretlen cél felé. Vagy tíz percnyi menetelés után egy amolyan deszka-téala-bádoa- lemez-kátránypaDÍr anyagokból épített telepre értünk. Nálunk itthon a falu szélén lévő cigánytelepek voltak ilyenek, mint ez. Fegya -ez volt a nagyobbik fiú neve- intett, hogy álljunk meg. Odament az egyik viskóhoz és megzörgette az ajtaját. A másodszori zörgetés után álmos hangon kérdezte valaki bentről: - Ki az ? Mi az ördögöt akarsz?- Én vagyok Fegya. Gyere ki Zsorka, vendégeket hoztam.- Miféle vendégeket? - Gyere, ők a mieink. Olyanok tudod! -mondta hadarva Fegyka. Az ajtó kinyílt és egy jól megtermett férfi lépett ki házikóból. -Ők azok,- mutatott ránk Fegya, majd gyorsan hozzátette - magyarok, szöknek a lágerből. - Honnan a ...,-ból hoztad ide őket? Mit akarnak? Tudnak oroszul? - Az egyik elég jól beszél! Az éjjel az állomáson akadtunk össze, mikor szenet gyűjtöttünk! Segíteni kell nekik Zsorka! Lehet, hogy apám is valahol éppen most kér menedéket jó emberektől! Zsorka ingben- gatyában, csizmásán odajött hozzánk és a már jó erős szürkületben szemre vett bennünket. Nálunk jóval idősebb ember volt. Úgy 40-45 éves lehetett. Egyszer csak megszólalt. -Gyerünk befelé a házba! Gyorsan! -majd Fegyká- hoz fordult és azt mondta neki, hogy senkinek, de senkinek egyetlen szót 30
