Lukács Gyula - Keményfi Béla: Magyar foglyok a szovjet lágerekben és a börtönökben 1945-1953 - Iskola és Levéltár 40. (Kaposvár, 1996)

Részletek Lukács Gyula Második világháborús naplójából - Az utolsó napok

vissza bennünket. A szokásos katona - beszélgetés alakult ki. Szabó zászlós tolmácskodásával megtudtuk, hogy ők is csak olyan emberek, mint mi. Egyik farmon dolgozott, a másik kettő gyárimunkás volt. Most itt a maavar Alföld kellős közepén az amerikai és maavar fiúk együtt gyalogoltak az orosz őrök kíséretében az ismeretlen jövő felé. A mai napon kb. 20 km-es gyaloglás után érkeztünk meg Kiskunfélegyházára. A város előtt vagy 10-15 főnyi erősítés csatlakozott őreinkhez és így már erős őrizet alatt vonultunk rongyosan, mocskosán, piszkosan, kimerültén utunk végcéljához, a városi polgári iskolához. Az iskola, ha jól emlékszem egy emeletes magas, kovácsoltvas vaskerítéssel körülvett épület volt. Az épületen kívül orosz őrszemek álltak. A kerítésen belül - foglyok. Magyar és német egyenruhák tarka sokasága. Az ideiglenes tábor nagy vaskapuja kitárult és mi bemasíroztunk az udvarra. Itt azonban egy elkerített udvar-részbe kerültünk. Fáradtan ültünk le a földre, málháinkra. Az őrség, amely eddig kísért bennünket, már nem jött be velünk a lágerbe. Ők befejezték küldetésüket. Minket a láger személyzetéhez tartozók vettek kezelésbe. Néhány, -piros-fehér-zöld kar- szalagot viselő- magyar egyenruhás, de rangjelzést már nem hordó személy adta ki az utasításokat. Közölték velünk, hogy mi a Vörös Hadsereg hadifoglyai /!/ vagyunk. Katonai szolgálatunk nem szűnt meg, érvényesek ránk a katonai utasítások és törvények. Készüljünk fel, hogy rövidesen fertőtleníteni és ezzel egyidejűleg fürdeni kell mennünk az ott lévő tábori eü. szolgálathoz. E nélkül a táborba senki be nem léphet és a továbbiakban ellátást sem kaphat. Mi már alig vártuk, hogy végre megfürödhessünk, megszabaduljunk az útközben /vagy ki tudja hol felszedett tetveinktől/, de végre valami emberi ennivalót kapjunk. A fürdő a szokványos tábori fürdő volt. A sátorban levetkőztünk csomóba kötöttük a ruháinkat - előzőleg minden szíjazott, bőrt eltá- volítva azokból adtuk be a fertőtlenítőbe. A fürdőben jó forró vízben megfü- rödtünk, majd az ott lévő borbélyok /?/ eltávolították rólunk minden szőrzetet, hajat. Valami iszonyú büdös karbolszagú oldattal bekenték hónaljunkat, lá- gyékunkat majd a fürdő kijáratánál megkaptuk a gőzölgő, gyűrött, büdös holminkat.

Ezután sorakoztattak bennünket és a tábori konyhák felé vettük utunkat. Négyen kaptunk egy igazi „komisz" kenyeret és egy csajka gulyás-félét fejenként. Mennyei ízűnek tűnt annyi nélkülözés után az első normálisnak mondható élelem. Nagy megelégedéssel falatoztunk.Az étkeztetés után orvosi vizsgára mentünk. Magyar katonaorvosok -szintén foglyok- csak úgy látra vizsgáltak meg bennünket. Megkérdezték van-e köztünk nemibeteg, vérba24