Lukács Gyula - Keményfi Béla: Magyar foglyok a szovjet lágerekben és a börtönökben 1945-1953 - Iskola és Levéltár 40. (Kaposvár, 1996)
Részletek Keményfi Béla Magyar leventék a sarkkörön túl… c. könyvéből - A különleges lágerben
Este érkeztünk, így nem nézhettem körül. A kötelező számviselésről tudtam, hogy a hírből már jól ismert különleges láger lakója lettem. A regula sokkal szigorúbb volt, mint a másik lágerekben. Éjjelre a barakkot lezárták. Az előtérben elhelyezett facsatornába pisáltunk, onnan folyt a barakkon kívül lévő fakádba. Reggel a fakád fülein átdugott rúddal a parasutyiszták /argókifejezés, egyébként ejtőernyőst jelent/ a latrinához vitték kiüríteni. Idegen barakkba nem mehettünk, kettőnél többen nem társaloghattunk a láger udvarán, étkezdében, mert az már csoportosulást jelentett. A számot szigorúan viselni kellett, ha az elhalványodott, akkor szigorúan kellett festetni. Aki ezeket megsértette, azt azonnal vitték a BUR-ba, itt a karcért nevezték igy minden hajnalban, még az ébresztő előtt smon /motozás/. Az eddig átélt motozások meg sem közelítették ezeket. A koszt elképesztően rossz volt, 1946-47-ben Zaporozsjében kaptunk ilyen gyengét. Az USZTVÉM ehhez képest üdülést jelentett. Ezekben a különleges lágerekben nem voltak köz- törvényesek, nem gyilkoltak meg embereket nap mint nap, nem ioptak, nem erőszakoskodtak, e szempontból nyugodtabban éltünk. A különleges lágerekben csak 1952-ben kezdtek a munkáért fizetni. Áprilisban már tavaszodott, megérkezésemkor hó már nem volt. A tavaszi napsütés előcsalogatta az aprócska, rabok életét megkeserítő muslincákat. A dolgozó rabokat ellátták szúnyoghálóval, de ezek az átkok még azon is átbújva dagadté csípték a rabok arcát. Az első reggelinél ismerkedtem meg Juszt Ernővel, aki Kassáról származott, a magyar VK. Il-nél teljesített katonai szolgálatot, tízévet kapott és a láger egyik szakácsa volt. Ernőtől tudtam meg, hogy még négy magyar van a táborban. Délután sorban vonultak be a brigádok. Csakhamar megismertem a többi magyart is. Hátszegi /Hatz/ Ottó, vezérkari ezredes. A háború alatt az ankarai magyar követség katonai attaséja volt, és ő is résztvett abban a küldöttségben, amelyik a Kállay kormány megbízásából az angolokkal tárgyalt a különbéke lehetőségéről Konstantinápolyban. Tökéletesen beszélt négy nyelven, csak oroszul nagyon keveset. Híres vívó, a magyar olimpiai keret tagja volt. Tudomásom szerint -erről a Magyar Ifjúságban is olvastam- Horthy 1944. október 15-ei kapitulációjában is szerepet játszott, Faragó csendőrtábornokkal ment át a szovjetekhez. Faragóval nem engedték haza, hanem egy moszkvai börtönbe zárták és tizenötévre ítélték. Hét évet töltött magányosan egy cellában. -Idehaza tudtam meg, hogy a Hatz családot, édesapját, édesanyját, öccsét, Józsefet, és mindkettőjük menyasszonyát a németek Dachauba vitték. Onnan Ottó édesapja, a 123
