Lukács Gyula - Keményfi Béla: Magyar foglyok a szovjet lágerekben és a börtönökben 1945-1953 - Iskola és Levéltár 40. (Kaposvár, 1996)
Részletek Keményfi Béla Magyar leventék a sarkkörön túl… c. könyvéből - A különleges lágerben
Abban bizakodtunk, most már nem válunk el egymástól, egy helyre visznek bennünket. Két nap múlva, éjjel két órakor bekiabáltak:- Hcrvát, davaj vihagyijsz vessámi! /Horváth, kifelé a holmiddal/. A nehéz búcsú után barátom elindult a gyezsumij után. Akkor azt hittük, hogy soha többet nem találkozunk. Nem tudtam elaludni. Gyuri távozása nagy űrt jelentett. Nem elmélkedhettem sokáig, mert négy óra körül ismét hangzott a jól ismert szöveg:- Gyerünk vihagyij a holmiddal! - szólt nekem a felszólítás. Fogtam a faböröndömet, és követtem a gyezsurnijt. Kilépve a barakkból véres látvány tárult a szemem elé. Több száz rab ült a hóban, és vérük a fehér havat rózsaszínűre festette.- Jaj, jaj elvérzünk! Orvost! Segítség! - jajgattak a havon ülők. A gyezsurnik nem rohantak orvosért. Tudták, hogy szó sincs elvérzésről, a négyszáz szuka csak a bőrt vágta fel a hasán, elhúzták és vékonyan felvágták. Nagyon véreztek, de komolyabb bajuk nem történt. A 14-esre irányították őket, ott pedig többségben vorok voltak, igy akarták megakadályozni, hogy odaszállítsák őket. Sokat nem nézelődhettem, mert siettettek, hogy jön a vonat. Egyedül kisértek ki a vonathoz, most már gyalog is ki tudtam menni. A Sztolipin parancsnoka átvette az őrtől az iratomat. Felszálltam. Vitt a gőzös, a fekete vonat az ismeretlen cél felé. Hét nap után érkeztem Szverdlovszkba. Félelmetes gyüjtőbörtön fogadott bennünket. Ehhez hasonló hatalmas börtönt a hosszú „társasutazásom" alatt nem láttam. A piros téglaépület szemellenzőivel messze kiemelkedett a faházak és az újonnan épült emeletesházak közül. Megfélemlítő ridegségével hirdette: „Naucsim vász kak nado ljubity Szvobodu!" /Megtanítunk benneteket, hogy kell szeretni a szabadságot!" A börtönépület ijesztően hatott rám. Megszokhattam volna, hisz a nyolcadik évet töltöttem már a börtönfalak és a lágeri drótkerítések mögött. Mégis nyomasztó érzés fogott el, amikor kapui megnyíltak és bebotoztam. Nem sokáig élveztem a monsrtum vendégszeretetét, hamarosan útnak indítottak. Pár nap múlva megérkeztem Novoszibirszkbe. A pályaudvarról rabszállító vitt a gyűjtőbe. Négyemeletes börtön várt rám. 118
