Lukács Gyula - Keményfi Béla: Magyar foglyok a szovjet lágerekben és a börtönökben 1945-1953 - Iskola és Levéltár 40. (Kaposvár, 1996)

Részletek Keményfi Béla Magyar leventék a sarkkörön túl… c. könyvéből - A különleges lágerben

Rengeteg rabnak adott több-kevesebb ideig otthont. Aznap egy szerelvény rab ment el Távol-Keletre. A cellánk üresen tátongott, de hamarosan benépesült.

A kulcsár engem bízott meg a cellafelelősi teendőkkel. Kötelességem volt proverka alkalmával létszámot jelenteni, ellenőrizni, hogy megkapjuk-e a fejadagot, és általában felelősséggel tartoztam a cella rendjéért.

Elkülönítettek bennünket a köztörvényesektől, cellánkba csak politikaiak kerültek. A huszonöt négyzetmétert, amelyet másfél méter magasságban egybefüggő /szplassnoj/ priccsel osztottak ketté, zsúfolásig megtöltöttük.

Elődeink az ablakokat kiverték, mert különben a hőségtől, a levegőtlen- ségtől megfulladtak volna. Kint mínusz negyven fokot mértek, odabent folyt rólunk a víz.

Egy szál gatyában, ing nélkül ültünk és verejtékeztünk.

Az őrség szerint még fért rab a cellánkba, mert pár nap múlva négy rabot rugdaltak be csizmájukkal. Egyikük magas, szikár, egyenes tartású, sok vihart látott idős ember volt. A másik három ukrán paraszt, hajlotthátú, megtört emberek benyomását keltették. Bünük az volt, hogy a német megszállás alatt elvállalták a falusi bíró tisztét /sztáriszto/, ha megtagadják, akkor ők is a fasizmus áldozatainaK a listáját gyarapították volna, igy viszont a börtön jutott nekik osztályrészül.

A hetvenéven felüli aggastyánok hangtalanul ültek le a fal mellé.

A szikár ember felkeltette az érdeklődésemet. Nyílt tekintete tiszteletet parancsolt. Az izzadságszaggal telített levegőjű cellában nem tudtunk aludni. Halkan beszélgettünk.

Szomszédom elmondta, 1917-ben a cári hadsereg lovaskapitányaként átállt a Vörös Hadseregbe. Bátorságával ezredesi rangig vitte. A polgárháború után tábornokká léptették elő, és a Kreml kommendánsa volt letartóztatásáig, 1937-ig.

Vádemelés nélkül tíz évre ítélték. A norilszki szénbányában vájárkodott az 1947-ben eljött szabadulásáig. Közép-Ázsiában egy juhtenyésztő szovhoz- ban éjjeliőrként kereste a kenyerét. Egy sorstársával lakott együtt. Szolgálatból hazatérve lakótársát holtan találta vityillójukban. A szomszédoktól megtudta, hogy éjszaka őt keresték az MGB-sek, lakótársa megijedt, szívroham végzett vele. Nem sokáig szomorkodhatott társa felett. Félóra múlva jöttek és elvitték. Nyomozati eljárás nélkül bíróság elé állították. A bíró röviden közölte vele, hogy újabb tíz évre ítélték.

119