Lukács Gyula - Keményfi Béla: Magyar foglyok a szovjet lágerekben és a börtönökben 1945-1953 - Iskola és Levéltár 40. (Kaposvár, 1996)
Részletek Keményfi Béla Magyar leventék a sarkkörön túl… c. könyvéből - A különleges lágerben
teljesen rám volt utalva. Együtt jártunk ebédelni. A magas, hajlotthátú öregúr méltóságteljesen lépdelt mellettem. Életében sok jóhoz, finomsághoz szokott gyomra állandó éhségérzettel kínozta, pedig 1952-ben Zimkán kimondottan éhezni nem kellett. Orosz nyelvtudásom és a szökés által szerzett tekintélyem révén mindig biztosítottam számára a repetát. Kenyerem egy részét is átadtam. Engem hozzászoktattak a hatvandekás adaghoz, fiatalon jobban tűrtem a nélkülözést, mint a nyolcvannégy esztendős öregúr. Laci bácsi az apácákkal közölte édesanyám címét is, levelemet nem merte elküldeni, féltette a kapcsolat elvesztését. Hazaérkezésem után megtudtam, hogy Szentgotthárdról értesítették anyámat, hogy élek, de ő nem hitte el, mert nem látta a kezem írását. A különleges lágerben Eltelt ismét egy esztendő, köszöntöttük kvasz mellett az 1953-as évet. Már nyolcadik éve sínylődtem börtönben. Január 8-án bejött hozzánk a gyezsur- nij és etapra szólított. Elbúcsúztam Laci bácsitól. Könnybe lábadt a szeme, hisz egyedül maradt, nem volt a lágerben több magyar. Sajnáltam szegényt, bennem volt minden reménye, hogy túléli a lágert. Egyedül vittek a gyűjtőbe. Délutáni órákban érkeztem meg, egyenesen az egyik barakkba irányítottak. Belépve a barakkba nyakamba ugrott Horváth Gyuri. Hentes és mészáros, asztalos, leventében hosszútávfutó. Öleltük, öleltük egymást, nem jutottunk szóhoz. Aztán leültünk a priccsre és két nap, két éjjel nem fogytunk ki a beszédből. Alig aludtunk valamit. Gyurka a botommal játszott, ütögette a földhöz, egyszer csak eltört. Kétségbeesetten vertem meg az ajtót.- Sto takoj? - kérdezte a gyezsurnij.- Eltört a botom, itt van a barátom, aki asztalos, ha van rá mód, csinál másikat mondtam és hangomon érződött, hogy komoly a dolog. -Nem tudok járni bot nélkül.- Davaj vihagyij! - szólt, és barátom félóra múlva új bottal tért vissza.- Sebaj Bélám, ha hazamegyünk, akkor kapsz egy nikkelmarkolatú mahagónibotot tőlem, vigasztalt, mert csak egy sima egyszerű bot elkészítésére volt ott lehetősége. 117
