Magyar Kálmán: Somogy megye régészeti múltja a honfoglalás és a középkor évszázadaiban - Iskola és Levéltár 37-38. (Kaposvár, 1993)
Összefoglalás
ÖSSZEFOGLALÁS Mit lehet biztosan megállapítani Somogy megye Árpád- és középkori lakóházaival kapcsolatban? A régészeti kutatásnak Somogybán az eddigi településfeltárások: Hács-Béndek, Pusztaberény, Kaposmérö, Kaposvár 61-es út, Fonyód, Bodrog-Bű, Babócsa, Somogyvár és Segesd esetében vitatott, ún. külsőkemencés objektumok (amelyet többen háznak is tartanak!) és a gerendaházak kérdésében kellene állást foglalnia. Úgy tűnik, hogy a magyarországi régészeti szakirodalom az Árpád-kori falvak és települések nélkülözhetetlen háztípusának az egy vagy többsejtű, kemencés házat tartja. Bóna István is úgy véli, hogy “maradt századokon át a veremház...” ugyanakkor “nem a veremház retardált” hát szívósan, hanem az osztálykülönbségek! Szerinte nem lehet arról sem szó, hogy a tégla- vagy kőépítkezésekhez “nem értettek”, tehát technikailag lettek volna elmaradva. Mégis Somogy megyében a középkori falvak, valamint a nemzetségi-ispánsági központok településhelyein - legalábbis a szakirodalom szerint - eddig csupán külső kemencéket, illetőleg azok gödör-, veremrendszerét találtuk volna meg? Úgy tűnik, hogy' igen! Vagy mégis Bakay Kornélnak lenne igaza, aki ezeket csupán olyan sütőházaknak nevezi, amelyek kívül voltak a gyúlékony fa, illetőleg gerendaházak közeléből? Nagyon reálisnak látszik, hogy ilyen jellegzetes, szállítható Árpád-kori talpas vagy nagyméretű boronaházak létezhettek Pusztaberényben, Kaposmérőben, Kaposvár 61-es útnál, Bodrog-Bűn, Babócsán, Somogyvár on és Segesden is. Ezek lehettek a fában gazdag Somogy egyszerűbb néprétegének a korai lakóházai. (Jó példa erre a mocsári sziget: Fonyód-Bélatelep IX-XIII. századi gerendaépítése!) Meg kell jegyeznünk, hogy a fonyódi lakosság fejlett földművelést gyümölcstermesztést, állattenyésztést is folytatott. Szemben a Fonyód-fácánosi terület külsőkemencés (Fitz Jenő szerint) veremlakásokban élő Árpád-kori népével. Mindenesetre egyet kell értenünk Bóna István, de Bakay Kornél azon véleményével is, hogy a veremházak Árpád-kori megléte, vagy meg nem léte, nem technikai tudáshoz, ismerethez, hanem a táj, az ott élő ember gazdasági arculatához köthető! A földművelő, gyümölcstermelő és fejlett állattenyésztést folytató fonyódi szigeti dombháton élők - a vizenyős területen - nyilván csupán gerendaházakat építhettek. Bodrog-Bű, Babócsa, Segesd és Somogyvár nemzetségi központjában a szolgáltató népek, vagy a mezővárosok népei nyilván ugyanezt a szintet, vagyis a gerendaépítkezést (illetőleg a tégla, szórvány patics építkezést is) folytathatták. Ezeknek sajnos (ahogy Bakay Kornél, Parádi Nándor is állítja és mi is tapasztaltuk) nem maradt meg a biztosan az Árpád-korra datált típusa, vagy maradványa. Mindenesetre az több mint érdekes, hogy a középkortól (a XIV-XV. századtól) ezek a somogyi földbemélyített sütőházak (legalábbis eddig) biztosan datált formában nem kerültek elő. Ha az Árpád-kori gerendaházak mellett megvoltak a földbemélyített sütőházak Somogybán, akkor miért múlt el a divatjuk később? Fontos kérdés! Mint az is, hogy általánossá vált-e itt a téglaépítkezés a XIV. századtól? A kemencét (kemencéket) az ilyen téglaházakban tüzmentesen is elhelyezhették, használhatták is. 1616-ban Dörgicsén 5 boronaház szerepel egy fedél alatt. Nagyon jellegzetes a tihanyi apátság birtokában lévő A rács (Szántó) 1410-es felosztása. A jó fél magyar holdon elhelyezkedő telkeken sorakoztak a házak... szélén a bíró “kúriájának” a házával, míg a másik, a K-i oldalon lévő a templom, temetőn túl következtek a nemesek kőházai... A falu szélén állt a malom és György kovács “kúriája a telekkel”. Arács esetében senki sem gondol veremházakra, boronaházakra, hanem az oklevélíró számára szokványos építkezési anyagra: talán paticsra vagy téglára. 77
