Magyar Kálmán: Somogy megye régészeti múltja a honfoglalás és a középkor évszázadaiban - Iskola és Levéltár 37-38. (Kaposvár, 1993)
Összefoglalás
Kétségtelennek látszik, hogy Bóna Istvánnak és Bakay Kornélnak is igaza van. Somogy megye Árpád-kori településein, köztük a nemzetségi-, ispánsági központok falvaiban, városaiban - a régészeti eredmények szerint - főképpen a földbemélyitett, külsökemencés objektumokat (sütőházakat!) lehetett meghatározni. Az ezek között lévő nagyobb távolságok miatt a gerenda- és a talpasházak gyakori használata erősen feltételezhető. A fában, erdőben különösen gazdag megye ezt mindenkeppen lehetővé tette. (Noha a gerenda és a veremházak, ilyen Árpád-kori meglétére csupán Fonyód-Bélatelep, Somogyvár és Kaposvár 61-es út esetében van bizonyítékunk). A középkor (XIV-XVI. század) lakóháztípusai Somogybán a bodrog-bűi, segesdi, de főképpen a babócsai mezőváros ásatásaiból ismertek. Ezeken a nem teljesen jobbágyi, hanem inkább városi fejlettebb polgári közösségek háztípusai figyelhetők meg. Ez vonatkozik Bodrog-Bü 1980-ban részben feltárt XIV-XVI. századi lakóháztípusaira is. Itt ugyanis két nagyméretű, patics és téglafallal, kályhásmedencével, illetőleg külső (sütő) kemencével rendelkező ablaküveget és vasalt gerendaházakat, ajtót használó, feltehetőleg többosztású típusok voltak. (Ezek azonban nehezen kutathatók, a kincskeresők áraitól szabdaltak voltak). Hasonló jellegűek voktak a babócsai mezővárosi házak. Itt (mint azt már láttuk) a többosztású tégla házaktól (az ún. kúriáktól) egészen az egyosztású patics házakig szinte minden forma megvolt. A babócsai ún. zarándokház gótikus bordázattal, díszes boltozattal termekkel is rendelkezett. Csakúgy, mint a segesdi XIV-XVI. századi kúria, illetőleg gótikus polgárház. (Ezektől a típusoktól tért el a bodrog-bűi és a babócsai papi lakóház, ahol ilyen díszes gótikus építészeti emlékeket nem figyelhettünk meg!) Mint a segesdi XIV-XVI. századi ún. papi háznál, ahol a többosztású téglakúriát ugyancsak gótikus kőboltozattal látták el. A bodrog-bűi, babócsai paplakok, illetőleg ún. monostorrészek a segesdi nagyméretű és többosztású, a törökkorban magtárnak is tartható téglaépítményekkel azonos korúak, illetőleg azonos építkezési stílust képviselnek. Ezek tehát a XIV-XVI. századi ún. mezővárosi polgári és papi lakáskultúra részei. (Egyedül Segesden figyelhetjük meg az egyszerűbb, jobbágy vagy parasztlakosság deszka, illetőleg boronaházait!) Ezek a törökkori egyszerű sövényfonatos, deszka és tapasztott agyaggeendás egy és többosztású építmények (sütőházak, istállók és lakóházak!) számtalan variációt mutattak. A feltárt segesdi XVI-XVII. századi paraszti (népi) lakóházak szinte kivétel nélkül szemeskályhás fűtő-, illetőleg tüzelőberendezéssel rendelkeztek. Végső soron az Árpád-kor után Somogybán eddig feltárt XTV-XVII. századi lakóházak fejlettebb városlakó polgárok háztípusaira utalnak. Koncentrált Árpád- és középkori somogyi faluásatásokat kell végeznünk, hiszen így csupán a leletmentésekből “ismert” az Árpád-kori somogyi falu lakóháza, illetőleg más építménye. Külön fejlettebb kategóriának látszanak a mezővárosok XIV-XVI. századi polgári és paraszti lakóházai. Annyit azonban Bodrog-Bü nemzetségi központ Árpád- és középkori lakóházairól elmondhatunk, hogy a korai Árpád-kori sütőházak, vagy veremlakások megtalálhatók, mint a szintén az ország rendszerbe illeszkedő, XIV-XVI. századi többosztású, felszínre téglából épített lakóházak. Végső soron ezen az egy példán az látszik igazolódni, hogy a somogyi lakóházépítkezés is a társadalmi és az ún. osztályviszonyok “fejlettségétől” függött. Ahogy a XI—XIII. századi, valamint a későbbi temetőik is tükrözték, hogy Somogybán a XIII— XIV. században egy módosabb, egységes paraszti réteg alakult ki. Ilyenformán a szőlő- és gyümölcstermesztéssel, földműveléssel, állattenyésztéssel és viszonylagosan fejlett iparűzéssel foglalkozó somogyi Árpád- és középkori paraszti lakosság fejlettebb lakáskultúrával is rendelkezett. 78
