Magyar Kálmán: Somogy megye régészeti múltja a honfoglalás és a középkor évszázadaiban - Iskola és Levéltár 37-38. (Kaposvár, 1993)
III. Somogy az Árpád-korban (1100-1300-as évek) - 2. Nemzetségi központok kutatása (Bodrog-Bü és Babócsa)
1449-ből ismerjük a Bő nemzetség leszármazottaik a Laki Thuz, a Kürtössy, a Létay vagy Szőcsényi Messer családok osztoztak meg a nemzetségi birtokokon. Ekkor a nemzetség kezében megközelítőleg 22 helység szerepel. Ezek Somogy megyében ÉNY felől DK-i irányban ferdén húzódtak, Somogy-Zsitfa és (Mező) Csokonya-Szentmárton vonalában. Összefüggő uradalmat alkottak, amelyet alig szakított meg egy-egy más birtokhoz tartozó helység. S ekkorra már a nemzetség 4 családjának a központja kialakult. így Szöcsény, Léta és Sávoly-Kysbii (Kisbő), Somogy-Zsitfa, Csákány, Varjas-Kér, Gyóta falvakkal, míg Ixik és Kölked, Hidas, Akcs-Magyari (Bitzsák), Gyagy, Kisberény településekkel, addig Kürtös, Pusztakovácsi, Sörnye, Szevecs, Kak és Bő, Bodrog, Jád, Szentmárton falvakkal alkottak egy-egy egymás szomszédságában lévő birtoktömböt. A Bő, Kisbő és Böhönye (Bő) korai udvarhelyek mellett a négy családi központ is kialakult, a hozzájuk tartozó bü-i, szőcsényi és a laki várakkal, de talán még a nemzetség kezében lehettek a csákányi, a sávolyi, a sörnyei (kaki) - mezöcsokonyai földvárak is. Bő, a névadóhely, a nemzetségi birtokközpont kegyúri egyháza 1257-80 között szerepelt, mint a Szent Keresztről címzett bői prépostsága. Arra, hogy ez az apátság nemcsak Bőn birtokos, Solymosi László kutatásai hoztak jó példát. 1228-29-ben Kak faluban - feltehetően a Bő nemzetség birtokán - 20 háznép harangozó lakott. Nyilván Kak lakói egykor a harangozó szolgálatot teljesítették a bői kegyúri monostornál. A bői nemzetségi monostor pedig egy világi földesúr, jelen esetben a Bő nemzetség birtokadománya lévén juthatott a szolgálónépek, a kaki harangozok birtokába. A szolgálónépek ilyen adományozására - véleményünk szerint - a XI-XII. században, a monostor alapításakor kerülhetett sor. (Lásd Tikos, Somogysámson birtok). A fentiek alapján már a források révén is igazolható, hogy a Bő nemzetségnek Bőn (Bűn), valószínűleg legkésőbb a XIII. században állt a Szent Kereszt tiszteletére szentelt, ismeretlen szerzethez tartozó prépostsága. Bő pedig a nemzetség Árpád-kori birtokközpontja volt, amelynek jelentőségét, nagyságát a második, illetőleg a harmadik nemzetségi központnak (udvarhelynek), Kisbőnek, valamint Böhönyének a megléte is bizonyítja. A bői nemzetségi monostor régészeti kutatása A középkori monostorhely az alsó-büpusztai részen, az azt Somogyjáddal összekötő fóldúttól É-ra, a Petőfi utca dombjától ÉK-ről határoló völgy mögötti emelkedésen, az ún. Török-dombon található. A dombot régebben DNY-ról mocsár, illetőleg folyó víz DK-ről pedig a Pogány-völgyi- víz vette körül. NY-on egy mesterséges árokra, sáncra utaló bevágás figyelhető meg. Az eredetileg földvárnak is vélhető kiemelkedést E-ra egy szántóföldi mély út zárta le. 1978-79-ben tártuk fel a NY-K-i tájolású, 26,6x9,4 m alapterületű, NY-i bejáratú toronnyal (vagy előtérrel) és félköríves záródással, apszissal végződő, ÉK-i oldalán kis félköríves szentélyű kápolnával rendelkező téglaegyház maradványait. A NY-i sarkán lévő két támpillérrel rendelkező templomot a domb déli nyúlványán találtuk meg. (Úgy tűnik, hogy egy kisebb román kori templomból megnagyobbított gótikus egyház készült itt.) A templomot körben az Árpád-kortól kezdve a XVI. sz.-ig bezárólag temető vette körbe. Ez az 1550-es évek török hadjáratai nyomán a templommal együtt pusztult el. Az is kiderült, hogy a temetkezésekhez, illetőleg a templom építéséhez az Árpád-korban hordhatták ide a téglákat és a köveket a közelben lévő római épületből, illetve villából. Bodrog-Bü környékén, Somogyjád, Edde, de Alsóbogát mellett is nagyobb római településről, temetőről tudunk. A templomtól DK-re 300-500 m-re lévő magasabb kiemelkedésen római pénzek és egyéb leletek mutatkoztak. Somogy megyében a római romoknak a felhasználása - Kaposszentjakab, Somogyvár, de Segesd (Bogát-Böhönye) esetében is - bizonyítja a közvetlen építészeti kontinuitást, vagyis továbbélést. 39
