Magyar Kálmán: Somogy megye régészeti múltja a honfoglalás és a középkor évszázadaiban - Iskola és Levéltár 37-38. (Kaposvár, 1993)
III. Somogy az Árpád-korban (1100-1300-as évek) - 2. Nemzetségi központok kutatása (Bodrog-Bü és Babócsa)
A monostor melletti szolgáltató település A római építőanyag felhasználásával épített, XII-XVI. századi templomhoz, illetőleg a temetőjéhez, tőle É-ra, 20-30 m-re lévő lakótelepülés is tartozott. Itt - az 1980 nyarán folytatott feltárásunk során - egy 70x20 m-es területen megtaláltuk a XI-XVI. századi település lakóházainak (gödreinek), kemencéinek, tüzelőhelyeinek, gabonatároló és szemétgödreinek a maradványait. A közvetlenül a temető széléhez tartozó É-i területen már egy nagyobb, feltárt formájában 13x9 m-es, átlagosan 1 m vastag téglafalakból álló, középkori építmény alapjai kerültek elő. Az alatta talált nagyméretű, paticsból és téglából készült eredetileg boltozott kemence tüzelőtere, illetőleg hamus- és szemétgödre jelzi a korábbi építkezési periódust. A felmenő falú építmény közvetlen közelében egy lemélyített, gödörformában jelentkező, 9x4 m-es, tégla, paticskemencével, illetve tüzelőhellyel rendelkező építmény állhatott. Tőle alig vált el, a hasonló típusú, de jóval nagyobb, 13x7 m-es épület, valamint a 13x6 m-es, földbe mélyített típus. A földbe mélyített típusok felmenő falaira a környékükön tégla maradványok utalnak. A 31-29x14-11x7-5 cm-es téglákat mészhabarcs felhasználásával építették a döngölt agyaglapok fölé. A téglafalakhoz különböző méretű gerendák, cölöpök is tartoztak. A nagyszámú elégett, egykori faszerkezet meglétére a vasszegek, a gerenda- és ajtóvasalások utaltak. Az üvegleletek alapján még az ablak (?) üvegezésére is gondolhatunk. Ezek a nagyméretű épületek osztottak, kettő, de leginkább három osztásúak voltak. Mindenképpen lakószoba meglétére következtethetünk az előkerült zöldmázas pohár- és harangalakú kályhaszemek, a kályha tartozékai alapján. A különböző gödörrendszerekkel körülvett építmények alatt, a korábbi építmények gödrei, tűzhelyei, részben elbontott, leégett maradványai is megfigyelhetők voltak. Ezek a XIII-XVI. századi éremleletekkel keltezett későbbi házak előtti, a település korábbi, XI-XII. századi időszakára utaltak. Vagyis itt egy huzamosabb ideig megtelepült és feltétlenül a kegyúri templomhoz tartozó település szolgáló, jobbágyrétegének lakóhelyei kerültek elő. A monostorhoz közelebb lévő, de nem földbe mélyített nagyobb téglaépítmény a rangosabbak, talán a barátok lakóhelye lehetett. Míg a továbbiak a szolgálónépek földbe mélyített és inkább többosztású, tégla, patics, gerenda építményei voltak, a hozzájuk tartozó gazdasági épületekkel, tűzhelyekkel. Ezeket különböző időben részben elhagyták, illetve az elpusztultakat újjáépítették. Javarészt azonban átalakították és egészen a XVI. századig, a török pusztításig használták. A monostortól távolabb lévő második Árpád-kori település A monostortemplom, illetőleg a hozzátartozó település dombjától NY-ra 170 m-re egy vízparti kiemelkedés ÉNY-i sarkában, mintegy 100x200 m-es területen megtaláltuk a másik Árpád-kori, XI-XIII. századi települést. Ezt a másik Árpád-kori települést a monostor és a szolgáltató település dombjától egy árokszerű bevágás (talán az egykori sáncárok?) maradványa választotta el. Vagyis egy másik vízmenti domb védett D-i lejtőjén, a kiszögellésnél helyezkedett el. Ny-ról és D-ről a szakadékszerű meredélyes részben futó ér, patak és mocsár védte, míg K-ről magával a monostordombbal érintkezett. A monostordombhoz hasonlóan, egyedül É-on volt védtelenebb, mivel itt húzódott egy 300-400 m hosszú fennsík. Ezen a részen talán árokkal és kerítéssel védekeztek, amit az idők folyamán elszántottak. 40
