Magyar Kálmán: Somogy megye régészeti múltja a honfoglalás és a középkor évszázadaiban - Iskola és Levéltár 37-38. (Kaposvár, 1993)
I. A honfoglalás kora (895-1000) - 1. A régészeti feltárás tükrében
A X. század második felére tehető egy kétélű karddal felfegyverzett férfi sírja. Fegyverövén a csat ún. líra alakú típusú, az öv bujtatóján pedig fríz-szerűen - a viking ízlést tükröző - állatfejek vannak. A nőket ugyancsak díszes ruhában temették el. Jellemzőik a díszes ruhaveretek, cipőveretek, mellkorongok, karperecek. A fenti lovastemetkezés a női síroknál is előfordult. Ezeket a középrétegre jellemző leleteket ismerjük a megyéből Zselickislakról, Alsóhetényből, Sérsekszöllősről. Vörs-Papkertben a női honfoglalás kori leleteket az ezüst, illetőleg bronz pántkarperecek és aranyozott ezüst ingnyakdíszek képviselik. E rangos személyeket a közösség késő avar vezető rétegéhez tartozó egyének sírjai közé temették. Ugyancsak ebben a környezetben került elő egy gyermeksír, melyben nagyméretű gyöngyök, sodrott huzal karperec és torques (nyakperec) mellett Berengar itáliai király 888-915 közé keltezhető milánói veretű érme volt. Sokkal több, talán 300 lelőhelyről is ismerünk kora Árpád-kori, (azaz nagyrészt már a XI. században megkezdett) vagy a XI. századba is átnyúló temetőket, sírokat. A ma ismert legkorábbi ilyen temetők a X. század közepén keletkezhettek. Közülük mindenesetre a Fiad-Kérpusztán talált temető a legjelentősebb; 388 sírjával (az ásatások előtt csak néhány sír pusztulhatott el) egyike hazánk kevés temetőjének, amelyet teljesen feltártak és sok szempontból tudományosan fel is dolgoztak. Ez a fiad-kérpusztai temető az úgynevezett köznépi temetők sorába tartozik, amelyekben a sírok szabályos sorokba rendeződnek. Az eltemetett halottakat általában koporsóban, hátukra fektetve helyezték el, fejjel nyugatnak, arccal keletre nézve. A sírokba tett mellékletek általában szegényesek. Jellegzetes lelet ebből a korból az úgynevezett “S” végű hajkarika, amely bronzból, ritkán ezüstből, még ritkábban aranyból készült. Valószínűleg a varkocsot fogta össze. A haj karikákon kívül gyakoriak a karperecek, gyűrűk, fülbevalók, valamint a szegényes használati eszközök. A férfiak sírjaiban vaskés, övcsat, nyílhegyek. Jellegzetes leletek még első királyaink pénzei is, általában a fej alá vagy szájba helyezték. A szokás magyarázatát nyilvánvalóan a pogány kori hagyományainkban kereshetjük. Ezek a köznépi temetők minden bizonnyal a korai magyarság termelőmunkát végző tömegeinek a temetői voltak. Ilyenek lehetnek a Libickozmán, Kapospulán, Somogyaszalón, Balatonkilitiben, Zamárdiban, Rádpusztán és Boglárlellén stb. talált temetők illetőleg sírok. Ezek a Géza fejedelem uralkodásainak időszakában induló ún. köznépi soros temetők az egész Kárpát-medencében egységessé váló ékszerdivatot tükrözik. A szaknyelven bjelobrdoi kultúrának is nevezett leletanyag tipikus darabjai az “S” végű ezüst és bronz karikák nyitott végű ezüst és bronz pánt-, huzal- és fonott gyűrűk, bronz sodrott nyakperecek, kerek- és szegletes átmetszett hegyesedő végű, sodrott és lemez karperecek, ezüst és bronz pánt-, huzal- és fonott gyűrűk. A Géza-kori térítés tárgyi emlékei a keresztek, amelyek a későbbi időszak gyakori leletei közé tartoznak. Ha a régészeti leleteket, de különösen a temetkezési szokásokat vizsgáljuk, akkor sok esetben csupán kis különbségek figyelhetők meg az ún. avar kori és az ún. honfoglalás kori időszak között. Főleg annyiban, hogy míg az avarok az egész lovat, legtöbbször külön sírgödörben eltemették a honfoglalónál csak a bőrben hagyott koponya és lábszárak kerültek a halott mellé. Ha viszont nem egy-egy sírt, hanem az avar, főleg a későavar és a honfoglaló középréteghez tartozó, kis sírszámú temetőket hasonlítjuk össze, már jelentős különbségeket láthatunk. Elsősorban a temetők sírszámát illetően. Ugyanakkor megfelelő következtetéseket vonhatunk le a honfoglaló középréteg társadalmi, vagyoni helyzetére vonatkozóan, és bepillantást nyerhetünk a túlvilágról alkotott képzetekbe is. Gondos temetőelemzések kiderítették, hogy ezekben a honfoglaló, úgynevezett nagycsaládi temtőkben, a földi élet fordítottjának, tükörképének megfelelően temették el a halottakat. Szigorúan betartották az életben elért társadalmi és családi rangsort. Ezt a férfiaknál a sírnak sírsoron belüli 6
