Magyar Kálmán: Somogy megye régészeti múltja a honfoglalás és a középkor évszázadaiban - Iskola és Levéltár 37-38. (Kaposvár, 1993)

I. A honfoglalás kora (895-1000) - 1. A régészeti feltárás tükrében

elhelyezésével és a sírokba helyezett nyílhegyek közép felé emelkedő számával is jelezték. Az egy vagy kettő, legfeljebb négy sorból álló ilyen temetők egyik szárnyán a férfiak, a másikon a nők voltak. Minél szegényebb vagy alacsonyabb rangú volt valaki, annál távolabbra került a középen levő családfőtől, aki - mint arra számos példa van - nő is lehetett.

Ez a temetési rend lényegesen különbözik a késő avar kor sok sorból álló, nagy létszámú temetőinek belső rendjétől éppúgy, mint a magyar köznépi temetőkétől. 1091 táján, amikor I. László király megalapította és felépíttette a somogyvári Kupa-hegyen a bencés apátságot, szűntek meg véglegesen ezek a temetők, melyek még a pogány világban és a honfoglalással magukkal hozott társadalmi rendben gyökereztek. Párhuzamosan megjelentek az új rendnek megfelelően a templomok körüli, keresztény rítus szerinti temetők.

Somogy megyében viszont a több mint hatvan avar kori temetővel szemben csupán féltucat klasszikus honfoglalás kori középréteghez, illetőleg közel húsz, inkább Géza korától induló ún. köznépi temető található. Ezek az avar kori temetők nagyrészben nyugodtan megélhették a honfoglalás 895. időszakát. Az “avar”, s talán a kisebb mértékű pannonnak mondott lakosság, valamint a bejövő ún. Árpád honfoglalóinak az “összeolvadását” is tükrözhetik a X.század második felétől induló nagy köznépi temetőink.

Sajnos a régészeti leletanyagok arra már nem adnak feleletet, hogy kik is lehettek ezek a honfoglaló magyarok? Milyen tömegben érkezhettek ide és milyen nyelven beszélhettek? Csupán hipotéziseink, feltételezéseink vannak, hogy a félmilliónál nem több Árpáddal érkező honfoglaló és nagyjából ugyanannyi őslakos, avar, germán-pannon népesség olvadt össze a Kárpát-medencében. Ezek területi, megyénkénti megoszlása is más lehetett. Somogybán a X. században nagyobb mértékben az avar kori tömegek továbbélésével és kisebb beköltöző, katonáskodó ún. Árpádhonfoglalóival számolhatunk. Az utóbbiakhoz tartozhattak a katonáskodó, az ún. vezető kíséret és maguk a vezérek, a nemzetség-, a törzsfók is.

Somogy esetében az ún. továbbélők, az avar kori népek “zömében iparűző, mezőgazdasággal, gyümölcstermesztéssel és állattartással foglalkozhattak”. Erre bizonyíték a Fonyód-bélatelepi földműveléssel, szőlő- és gyümölcstermeléssel foglalkozó IX-XIII. századi település.

Az is biztos, hogy ezek az itt talált és beköltöző népek a X. század végére és a XI. század közepére “egybeolvadtak” és egységesen magyarul, helyenként két nyelven: törökül és magyarul beszéltek.

Sajnos nem ismerjük az avar kori nyelvemlékeinket. Milyen nyelven beszélhettek mégis az avarok? Többek szerint bizonyosan magyarul. Az szintén leszögezhető, hogy a többségben lévő népnek a nyelvét vette át mindig a kisebbség (ld. a törökül beszélő bolgárok a VII. században nagy tömegű szláv népesség közé kerülve nyelvet cseréltek, s ma szláv nyelven beszélnek.) A magyarságnál is a többség nyelve élt tovább a X-XI. században. Ez a továbbélő nyelv pedig vagy az avarok magyar nyelve, vagy az Árpád-magyarok magyar nyelve lehetett! Külön érdekesség és elgondolkodtató, hogy Somogy megye területén az avarság élt nagyobb tömegben a honfoglalás időszakában.

7