Magyar Kálmán: Somogy megye régészeti múltja a honfoglalás és a középkor évszázadaiban - Iskola és Levéltár 37-38. (Kaposvár, 1993)
III. Somogy az Árpád-korban (1100-1300-as évek) - 7. Városi és mezővárosi háztípusok berendezési tárgyak az Árpád-kori és középkori Somogy megyében
K-i és Ny-i oldalán állhatták. (Hiszen tudjuk, hogy D-en volt a mezőváros - általunk 1984-87-ben megtalált - templom, temetője!) Viszont az ÉK-i részen csupán részben sikerült feltárnunk egy másik, de jóval nagyobb és többosztású téglaépület maradványait. Ezt - a padozatán talált nagymennyiségű gabonamag alapján - magtárnak is tarthatjuk. Tőle jóval délebbre állhatott egy ugyancsak nagyméretű, de funkcióban inkább a megtalált templomhoz köthető ún. plébániaépület, vagyis a városi plébános háza. Az ún. Balogh földön végzett szintsüllyesztések során az épületek keleti részét teljesen elpusztították. Az említett mezővárosi kúriáktól és más épületektől távolabb körben következtek az egyszerűbb fa- és égetettagyag patics épületek, valamint a részben deszkából készített épületek. Mégis milyen berendezési tárgyakat tudunk ezekhez a gótikus kúriákhoz, épületekhez kötni? Mindenesetre elsődlegesen lényegesnek látszanak a pince sarkaiba vájt és agyaggal kitapasztott ún. tárolóvermek. Továbbiakban pedig az egykori kúriát Ny-ról elválasztó árokban több, a középkori berendezésre utaló leletanyag került elő! Itt ugyanis a különböző külföldi, osztrák, bécsi, ún. grafitos kerámiák, valamint más pecsételt díszű tálkák, fehér kaolinos poharak darabjai voltak találhatók. Ha ezeket a pecsételt díszű kerámiákat vizsgáljuk, akkor a magyarországi anyagban Budáról a XIV-XV. század második felében, valamint a Dunántúlról, főképpen a XV. századtól elszórtan ismert belőlük néhány hasonló példány. Viszont a segesdi és a zamárdi pecsételt, hernyó- és fenyőalakú, ékalakú díszek inkább a diósgyőri vár korábbi anyagához kapcsolódnak. Az ugyancsak segesdi és a dél-balatoni, így kötéséi - ugyancsak fejlett technikával készült - tálkák belső, háromszög alakú pecsételésének a motívuma a szombathelyi egyik pohár mintájával rokon. A segesdi mázatlan pohár- és serleglap csillagmotívuma, valamint a sárgamázas csillagmotívuma - az eddig ismert magyarországi pecsételt anyagban - általában megtalálható. De megvan a nagyobbrészt a rangosabbnak mondható települések, így Somogybán a mezővárosok - eddig előkerült - szórvány anyagában is. Vagyis a dél-balatoni gazdagabb falvakat és a somogyi mezővárosokat, köztük Segesdet is a helyi és a távolabbi magyar fazekasság konyhai edényekkel, sőt díszkerámiával is bőségesen ellátta a XIV-XV. században. Mégis hozattak Segesdre például nagyméretű tárolóedényeket, így osztrák grafitos fazekakat, mivel ezek időtállóbbak, jobb minőségűek és sok esetben olcsóbbak is voltak. Ide sorolhatók a díszes üvegáruk, az üvegkancsók és a korsók maradványai is, amelyek a középkori segesdi lakás berendezésének fontos tartozékai lehettek. Csakúgy, mint a nagyobb számban előkerült ón vagy ólomkeretbe foglalható, köralakú szemekből álló ablaküvegek. A segesdi középkori mezőváros ásatása során igen jelentős mennyiségű, különböző fűtőberendezésekhez, kályhákhoz tartozó kerámia anyag került elő. (Sajnos a többszöri átépítés, az épületbontások, sőt égések, pusztulások következtében éppen a gótikus, XIV-XV. századi időszak jellegzetes kályhacsempe típusait nem sikerült megtalálnunk.) Egyáltalán egy-két töredékes, zöldmázas kályhacsempén kívül nem találtunk jellegzetes csempedarabokat. Annál inkább nagyobb számban bukkantunk rá az ún. szemeskályhák, a kályhaszemek legkülönfélébb fajtáira. Kezdve a felül négyszögletes, tányér alakú típus mázas és mázatlan variánsaitól egészen az ún. pohár és bögre alakú formákig. Ebből a pohár alakú formából fejlődött ki a jellegzetes magyar lóhereformájú, felül áttört, rácsmotívummal ellátott mázatlan, bamáspiros káiyhaszemtípus is. Ezek a darabok a segesdi, de a más mezővárosi helyeknél talált egyszerűbb tüzelési berendezésre és a szemeskályhák általános használatára is utalnak. A kerámia- és kályhaanyagon kívül legnagyobb számban a különböző formájú és rendeltetésű vasak, illetőleg vasszerkezetek kerültek a birtokunkba. Ezen belül is a tetőszerkezet, az ácsmunkák által igényelt gerenda- és ácsszeg különböző típusai, valamint a változatos méretű és formájú ácskapcsok voltak túlsúlyban. Az épületek nyílásszerkezeteihez, így az ajtókhoz, ablakokhoz nagyszámú vasalás, mint a többféle sarokpánt, pántvasalás, zárak, lakatok, kulcslyukvédő vasalások, 70
