Magyar Kálmán: Somogy megye régészeti múltja a honfoglalás és a középkor évszázadaiban - Iskola és Levéltár 37-38. (Kaposvár, 1993)
III. Somogy az Árpád-korban (1100-1300-as évek) - 8. Az Árpád- és középkori lakóházak Somogy megyében
kulcsok, rácsok tartoznak. Csakúgy, mint a házak belső berendezéseihez: a szekrényekhez, padokhoz, ládákhoz stb. szolgáló külső ún. rátétvasalások, sarokpántok, díszítések, díszlemezek, valamint a zárak, amelyek a hozzájuk tartozó vaskulcsokkal kerültek a napvilágra. Nagyon fontosak a tüzelőberendezések: kemencék, kályhák, vagy nyílt tűzhelyek tartozékai. így a különböző vasháromlábak, a bográcstartók, vasnyársak, a csiholók és a kések, bárdok. A segesdi középkori házak mindennapi leleteként szerepelt a vasüst, valamint a fémvödrök vagy azok fogói. Különlegesen szépek - a különböző díszítéssel ellátott - vasból készült berendezési tárgyak, így a kályhákhoz szolgáló vasajtó, illetőleg több nagyméretű vaslemez. Külön megtalálhatók voltak az iparosság, az ácsok, a kovácsok, a fazekasok szerszámai, így például az ácsszekercék, fejszék, bárdok, öntőtégelyek, ötvöskalapácsok, fogók, fazekasmintázó vasak. Mindezek a berendezések, illetőleg a rájuk utaló leletek beszédesen tükrözik a középkori Segesd város, illetőleg mezőváros polgárainak, sőt jelesebb urainak is az ízlésvilágát, mindennapi életét és természetesen a gazdasági helyzetét. Egyben jellemző példával szolgálnak a többi somogyi mezőváros eddig még ásatásokkal nem vizsgált, de a későbbiekben kutatható háztípusaira, illetőleg berendezési tárgyaira. Hiszen egy középkori királyi, királynéi, majd rangos főúri fennhatóság alatt fejlődő Segesd mezőváros háztípusaihoz és berendezéseihez hasonló formák előkerülését várhatjuk - a vele azonos státusú - Somogyvár, illetőleg a fontos birtokközpont Babócsa, vagy más jelentős somogyi mezővárosok, így Kálmáncsa esetében is. Az ezekre utaló tudományos bizonyítékok, ha nem is hiteles ásatásokból, de szórványos előkerülésekből már birtokunkban vannak. Az egész megyére szóló végső bizonyítékokat azonban természetesen - a legalább a segesdi kutatásokhoz hasonló - régészeti feltárásokat nyújthatják. 8. Az Árpád- és középkori lakóházak Somogy megyében A Somogy megyében előkerült és a régészeti kutatások során feltárt Árpád- és középkon lakóházakat, illetőleg azok maradványait - már meghatározásuknál fogva is - élénk vita kísérte. Különösen vonatkozik ez az Árpád-kori települések lakóháznak, illetőleg külső sütőkemencének tartott építményeire! Vitán felül állnak a Parádi Nándor által Hács-Béndek pusztán talált Árpád-kori település maradványai. Parádi ugyanis azt írta, hogy “a középkori település területén, a templomromtól mintegy 350 m-re D-re lévő dombháton... feltárt kemencék szabadban álló építmények voltak, földbeásott lakóházhoz nem tartoztak... Biztosra vehetjük, hogy valamilyen lefedésük, tetőzetük is volt, de ennek maradványait, a tetőzetét tartó oszlop lyukakat nem találtuk meg, valószínűleg azért, mert nem ásták azokat mélyre.” Az egy csoportban megtalált hét kemence közül az egyik, valószínűleg a legrégibb edényégető kemence volt. Kitűnt az is, hogy a XII. századi kemencéket nem sokáig használták, de ugyanakkor a kemencék építése között sem telt el hosszabb idő. A legrégebben kivájt edényégető kemence mélyre ásott előterében készítették el egymás után az újabb ún. sütőkemencéket. Ugyancsak hasonló kemenceegyüttest talált Pusztaberényben 1978-ban Bárdos Edith. A kilenc kemencéből álló Árpád-kori együttesből szintén egy (az 5. számú) volt agyagrostélyos edényégető kemence, míg a többi a földbevájt, szabadban lévő kemencék típusához tartozott. A középkori 61-es úti, Keszi falu településének öt XII-XIV. századi kemencéje került elő 1978-80-ban Bárdos Edith ásatásából. Az öt ipari (ún. mészégető) kemencén kívül más településnyomok, gödrök, házak, szabadban lévő kemencék maradványai is a felszínre kerültek. A dombhát E-i részén lévő településrészek kiemelkedő objektuma a 2,3 m-es átmérővel és körben 22 71
