Magyar Kálmán: Somogy megye régészeti múltja a honfoglalás és a középkor évszázadaiban - Iskola és Levéltár 37-38. (Kaposvár, 1993)
III. Somogy az Árpád-korban (1100-1300-as évek) - 2. Nemzetségi központok kutatása (Bodrog-Bü és Babócsa)
Az Árpácl-kori és középkori Bőfalu helye 1982. novemberében - a mélyszántás után - sikerült megtalálnunk a Sovák-dombi Árpád-kori településtől D-re, átellenben (az ér, illetőleg a mocsár másik oldalán, a mai földúttól D-re) lévő É- D-i domb K-i lejtőjén, a dombtetőtől az egykori Pogányvíz nyugatabbra lévő partjáig húzódó, nagy kiterjedésű Árpád- és középkori települést, Bő falu helyét. A mai út levágta az É-i szélét, míg a K-i részen, a Pogányvíz mai árterétől kb. 50 m-re Ny-ra ért véget ez a településnyom. A mai Orsós-ház kerítésének a K-i oldalában, az egykori ún. id. Posza-földön lévő erősen téglatörmelékes maradványok utaltak az elpusztult téglaépületekre. A nagyszámú állatcsont és a bevágott, hullámvonalas díszű fazék, bögre töredékei, valamint a XIV-XV. századi erősen tagolt peremtöredékek egy hosszabb időn, sőt több évszázadon (legalább a XII-XVI. század között) keresztül itt élő népesség telephelyére vonatkoztak. A településhelytől, az egykori Bő falutól K-re 100 m-re lévő másik, Schmidt-dombon tártuk fel Bő falu plébániatemplomát éa a hozzátartozó temetőhelyét. Bőfalu plébániatemplomának a feltárása A monostortemplom dombjától DK-re, megközelítőleg 200 m-re lévő kiemelkedés DNy-i végében, a meredek partfal szélén került elő - az 1332-35-ős pápai tizedjegyzékben és a XV- XVI. században említett - parókia, illetőleg plébániatemplom alapmaradványa. Az 1981-82-ben a területén folytatott feltárásunk nyomán egy félköríves szentéllyel és téglalapalakú, ÉNy-i és DNy-i sarkán két támpillérrel rendelkező templomot találtunk. Vagyis egy 13,1x7,6 m-es jellegzetes román kori (XII—XIII. századi falusi templom javarészt elbontott agyag- és téglaalapját, illetőleg a kevés helyen megmaradó felmenő téglafalát rögzíthettük. Az I. Ulászló (1443) ezüstdénárját utánzó hamis bronzdénár a XV. század első felére tehető átépítést is valószínűsíti, amely azt jelenti, hogy legalábbis a támpilléres szakaszt - a templom belső agyag alapozásával együtt - a XV. század első felében készíthették el, vagy újíthatták meg. A plébániaegyháznál a szűk temetkezési, cimeterumi hely miatt valószínűleg a korábbi Árpádkori sírrétegek és a leletmaradványok is jobban elpusztultak. S ezért maradt meg csupán a késői, a szentély körül megtalált koporsós, Ny-K-i tájolású, XVI. század első felére tehető temetőrész. Mit igazoltak a bodrog-büi nemzetségi központban folytatott ásatásaink? 1978-1982 között Bodrog-Bűn végzett ötéves feltárómunkánk során Magyarországon először sikerült azonosítanunk egy korai nemzetségien, úgynevezett bői központot, valamint annak legfontosabb településrészeit, köztük a szakrális központját, három egyházzal. Az általunk megtalált, a Pogányvíz patakra, és a belefolyó Ny-K-i irányú érre támaszkodó és tulajdonképpen négy dombra kiterjedő települések (köztük egy erődített) egységesen igazolta a Heves megyében megtalált nemzetségiéi, Bő központ településhelyével kapcsolatban kialakított feltételezéseket. Vagyis azt, hogy az ottani Bő nemzetségiéi szálláshely is a X-XI. században már létezhetett. A Pogány-völgyi-víz balpartján lévő dombon állt a nemzetségi monostor (XII-XVI. század), a mellette lévő XI-XVI. századi szolgáltató településsel. Ezt Ny-ról egy árok választotta el a kb. 150 m-re lévő Árpád-kori falutól, melyet DNy-ról egy ér, illetőleg mocsár határolt el a másik, a kiemelkedő dombon lévő Bő faluhelytől (XII-XVI. század). Bő faluhelyet, a tőle K-re megtalált plébánia templomtól és temetőtől a Pogány-völgyi-víz határolta el. 41
