Knézy Judit: Fejezetek Somogy megye néprajzából - Iskola és Levéltár 36. (Kaposvár, 1992)

II. - Születéskorlátozás, egykézés jelensége a somogyi földművelő népességnél

-16 A nagycsaládok szétválásához "szétvállalkozásához" számos tényező hozzájárulhatott: betegség, járvány, korai elhalálozások, utódok hiánya, elszegényedés, de az egyetértés hiánya is. Emlékeznek rá, de az osztozkodási perek és "osztályos levelek" (ügyvéd előtt kötött megállapodás az osztozásról) is mutatják, hogy rendszerint kétfelé osztódott a birtok, azaz a földek és az épületek, akkor is, ha a család több tagja vált ki. Többnyire egy fiú maradt az apjával, így a vagyon kétharmad része lett az övék, egy fiú kapott egyharmad részt, a többiek valamennyi pénzt kaptak, vagy építettek nekik lakóházat, vagy cselédként folytatták életüket. Ha ketten osztozkodtak, akkor felesen történt az egész. Az is volt, hogy a vagyon nélkül maradt fiú benősült valahova, "vőnek ment" olyan helyre, ahol nem volt fiúörökös. Ezután az após, anyós parancsolgatott neki.

Szétválás után a jog szerint csak felesen bírták az épületet vagy közösen használták. Ha tudták, elkülönítették. Nagyobb konyhát pl. fallal választottak el, kisebb esetén a kemencét felváltva használták, de tűzhelyet, polcot, katlant külön készítettek. Nagy viták esetén nem maradtak meg egy udvaron, s a távozó félnek vagy kifizették az épületrészét, vagy kettévágták—ez lehetséges volt faházaknál—s a részét elszállította a távozó fél. Az 1960-as évek műemléki feltárásai során még előkerültek olyan régi lakóházak aránylag nagyméretű szobával, konyhával, amelyeket nagycsaládnak építettek (pl. 1839-ben Somogyszobon a Luther u. 24., 1843-ban Csökölyben a Dózsa u. 64. sz.). De találtunk kettévágott lakó- és gazdasági épület megmaradt részét, melyek nagycsaládok felbomlásának tárgyi bizonyítékai.

Legtovább a Dráva menti horvátoknál maradtak fenn nagycsaládok, itt 10 hold földön is egybemaradtak 10-en, 15-en, erősebben kötötte ezt a lakosságot a hagyomány. Egyes kapitalista vállalkozások is képesek voltak együtt tartani a nagycsaládokat, mint a dohányművelés a szuloki és környéki németeknél, vagy a mezőgazdasági gépekkel történő bérmunka (aratás, cséplés).

SZÜLETÉSKORLÁTOZÁS, EGYKÉZÉS JELENSÉGE A SOMOGYI FÖLDMŰVELŐ NÉPESSÉGNÉL

A születéskorlátozás módszerei a jobbágyság évszázadaiban is ismertek voltak. De a XIX. század elejétől kezdődően néhány polgárosodó, hamar meggazdagodó vidéken fokozottabb mértékben törekedtek a születésszám korlátozására a módosabb gazdák. (Sárközben, Ormányságban és Duna-Dráva szögben).

Somogybán a volt úrbéres, azaz telkes jobbágycsaládok létszámában a XIX. század második felében következtek be a alapvető változások. A birtok elaprózódása elleni félelem, az elért gazdasági színvonal, s vele a társadalmi rang vágya fokozottabban késztette ezeket a családokat a gyermekszületésszám korlátozására. De csak az 1890-es évektől figyeltek fel általánosan - falusi lelkészek ismételt jelzései nyomán - a somogyi gazdasági írók, helytörténészek, orvosok, a közigazgatás emberei az akkorra már katasztrofálissá vált egykézésre. A szakszerűtlen vetélés előidézése miatt sok fiatalasszony meghalt, mások meddővé váltak, vagy megrokkantak, és később hiába akartak volna gyermeket. A féltve óvott egyetlen gyermeket elkényeztették, nem volt eléggé életrevaló. Nőtt a gyermektelen házasságok száma.

A ma élő öregek azt állítják, hogy az egykézés ilyen divatja Baranya megye déli része felől terjedt el, s először Somogy déli-keleti sarkában az un. Sziget-vidéken ütötte fel fejét, majd fellépett az egész megyében. Mindenütt a tehetősebb lakosság körében szedte áldozatait. Zselicben, Belső-Somogy déli felében, Kaposvár környékén, néhol Külső-Somogyban is az őslakos, módos református, Dél-Nyugat Somogybán a tehetősebb evangélikus, Külső-Somogy és Kapos mente vidékén a gazdag katolikus rétegekre volt jellemző. Felbukkant megyeszerte a német lakosságnál is. Kevésbé okozott gondot a horvát lakosoknál, csak néhány gazdag családban.

A néhány holdasok, napszámosok, cselédek körében továbbra is sok gyermek született. Ez több keresőt is jelentett már kisiskolás kortól. Az elnéptelenedett, megüresedett házakat, telkeket a szegényebb pár holdas családok vették meg az egykéző falvakban. Vannak községek, ahol túlsúlyra jutottak a beköltözőnek a XX. század első felében, s alig maradt a régi családok utódaiból, mint Szabáson, Böhönyén, Görgetegen.