Knézy Judit: Fejezetek Somogy megye néprajzából - Iskola és Levéltár 36. (Kaposvár, 1992)
II. - Magázás, kendezés és tegezés Somogyban
-17 A szegényebb sokgyermekes falvak népe hatalmas rajokat bocsájtott ki a környék, de távolabbi vidékek uradalmainak időszaki munkáira. Közülük kerültek ki a feles, harmados, negyedes földbérlők is, akik a parasztgazdáktól, vagy uradalomtól vették bérbe a földet. Nagyobb, jobb módú községek gazdagabb családjai saját erőből - a megcsappant gyermeklétszám miatt - nem tudtak minden munkát ellátni földjeiken. Ezért gazdacselédet szerződtettek az állatok ellátására. Az időszaki, de több munkáskezet igénylő munkákra, mint az aratás, kapálás, szénamunka a község népesebb, szegényebb lakosaiból fogadtak fel munkásokat. Előfordult, hogy gyermektelen családok örökbe fogadtak gyermeket, hogy legyen állandó munkásuk. Egyetlen lányt a jómódú családok nem szerettek kiadni a háztól, inkább szegény, esetenként szolgalegényt fogadtak be vőnek, csak a fiatalok otthon maradjanak. MAGÁZÁS, KENDEZÉS ÉS TEGEZÉS SOMOGYBÁN Az 1930-as éveket megelőzően még teljesen általános volt a kend megszólítás a somogyi földművelő nép körében. Az idősebbeknek és a szülőknek járt ez a tiszteletadás. A keresztkomák is kendezték egymást falun is és a pusztákon is, tehát a gyermek szülei és keresztszülei, de éppúgy a házastársak szülei, tehát a nászok. A középkorbélieket a fiatalok magázták, az idősebbek a náluk 3-5 évvel fiatalabbat tegezték. Ha valamilyen alkalommal pl. lakodalom, eljegyzés, temetés vagy országos vásár, összejöttek a falusiak és környékbeliek, akkor az ismeretlenek egymás korát tudakolták, hogy megfelelően tudják szólítani egymást. Férfiak esetében fontos szerepe volt a bajusz megjelenésének. Azt a legényt, akinek serkent a bajusza már magázták a nála alig fiatalabb fiúk is. A lányok is, ha korábban tegezték is, most áttértek a komolyabb tiszteletadásra. A asszony a férjét kendezte, de előfordult, hogy a leány már megkéretése után is kendnek szólította vőlegényét. Még az 1960-70-es években is lehetett hallani, hogy idős házaspár férfi tagja tegezte a feleségét, az viszont kendezte őt. Ezek még az 1910-es vagy 20-as években kötöttek házasságot. Hogy a férfi a házasságon belül előbbre való volt, hacsak egy kicsivel is, azt számos szólás is tükrözte. Pl. "a kalap egy fokkal magasabb áll mint a konty", vagy "Addig jó, amíg a gyertya elől jár"- ugyanis a férj elől ment az utcán, s felesége 1-2 lépéssel hátrább követte. A hajadon lányokat tegezték mindaddig, amíg férjhez nem mentek. A testi hibás legényt, leányt többnyire Te-nek szólították, amíg meg nem házasodtak vagy férjhez nem mentek. Az öreglányokat, ha már sötétszínű ruhát, öregeset kezdtek viselni, már nénizték és magázták. A családon belüli is igen szigorúan vették a megszólítás és tiszteletadás kérdését. Az idősebb és már házas testvért, unokatestvért bátyámnak, nénémnekszólították, házastársukat, s ógornak, sógorasszonynak, a nagybácsi feleségét ángyomnak. Ezeket mind magázták. Az un. nadrágos emberek tehát a jegyző, pap, tanító és kántor a náluk pár évvel idősebbektől lefelé mindenkit tegeztek. Az uradalmi cselédeket is tegezték elöljárói, ők viszont tekintetes úrnak kellett, hogy tiszteljék az ispánt, tiszttartót és számtartót is. Előfordult olyan család, ahol magázták a kisgyereket részben azért, hogy könnyebben elsajátítsa az idősebbekkel való érintkezési módokat. De volt olyan hiedelem is, hogy az öregekkel sírbaszáll a gyerek, ha tegezi őket. Szintén hiedelemháttérrel magyarázható az is, hogy a tartósabb, biztosabb szerencse érdekében az állatokat is magázták vagy kendezték pl. jószándékú, szép lovat, formás, ügyes csikót, borjút, jól tejelő marhát. A méhekről különösen sajátos képzeteik voltak, őket is megtisztelték. Úgy tartották, nem úgy pusztulnak el, mint a többi állat, bogár, hanem meghalnak, mint az emberek. Kedveskedésből a gyermeket is kedves rajomnak becézték a méhraj mintájára. Az egymás köszöntése, megszólítása, megtisztelése fontos témája volt a falusi összejöveteleknek is. A bevett szokás ellen vétőket megszólták, kibeszélték, komolyabb hiba esetén úgy viselkedtek vele, mint nem az ő közösségükbe valóval.
