Knézy Judit: Fejezetek Somogy megye néprajzából - Iskola és Levéltár 36. (Kaposvár, 1992)
I. - Régi somogyi gyümölcsösök
-12 RÉGI SOMOGYI GYÜMÖLCSÖSÖK Somogy megye gyümölcsben való gazdagságáról szívesen megemlékeztek a helytörténeti írók. Losonczi István "Hármas kis tükör" című 1781-ben megjelent tankönyvében ez áll: "somot, almát, körtvélyt itt eleget vehetsz..." A nemesi kertekben a török idők alatt is okszerű gyümölcstermesztés és feldolgozás történt. Ezekből a kertekből olykor jutott a paraszti telkekre is. Ismert Zrínyi Miklós 1550-ben kelt csurgói levele, ebben vejének megköszöni a számára küldött Zelenka körte ágakat, melyekből jobbágyainak is adott. A vadgyümölcs a táj adottságaként minden művelés nélkül is megtermett erdőkben, mezőkben, mindenfelé a török utáni évtizedekben. Közöttük elvétve olyanok is akadtak, amelyek pusztán maradt falvak erdővé lett határában régi kertek fáinak fajtáit tartották fenn. A fák nemesítése az erdők zugaiban megindult. Bél Mátyás jegyezte meg a XVIII. század közepén, hogy a nagybajomiak gyümölcsfái jobban fejlődtek az erdők védelmében, mint a nyílt mezőben. Apáti Kis Sámuel 1822-ben megemlékezett a pásztorról, aki százával nemesítette meg a fákat az erdőben. A kertekbe, lakótelkekbe vad csemetéket, vagy beoltott fiatal fákat később is szívesen telepítettek be a gazdák. Ezek bizonyítékai itt-ott a megyében azok a gyümölcsfa óriások, amelyeket vad alanyba oltottak. A nagylombú, jó árnyékot adó fát akkor is megkímélték, ha nem volt a gyümölcs különösen becses. A gyümölcs ízével, elállóságával kapcsolatban más kívánalmak voltak. Kedvelték a savanyú ízű szomjoltó, leves, könnyen szétmálló fajtákat mezei munkák idején. De számon tartották az aszalásra alkalmas alma, körte, szilva, meggy, cseresznye fajtákat. Lekvárt a XX. század elejéig csak szilvából meg néhány vadgyümölcsből készítettek (szeder, csipkebogyó). Tudták milyen gyümölcs való ecetnek, pálinkának és melyiket lehet télire egészben eltenni almából, körtéből, szőlőből. Máig fennmaradtak Somogybán régi és korábban is emlegetett un. "hazai" gyümölcsfajták, mint a pogácsa-, citrom-, masánszki-, jeges-, édes-, szentiványi alma, a búzás-, árpás-, kobak-, szegfű-, jakabkörte, májusi édes cseresznye, cigánymeggy. Délnyugat-Somogyban őshonos volt a gesztenye is, de szórványosan másutt is (Töröcske, Törökkop- pány). A paraszti pálinkafőzésre az 1770-es évekből vannak az első adatok. Elsősorban szilvát és törkölyt használtak fel. A XIX. század elején lendületet vett nemesi kertekben új gyümölcsfák behozatala. Nagyváthy János kifogásolta, hogy nem a jó hazai fajtákat válogatják és nemesítik ki. A Dráva ártere kedvezett a gyümölcsfák terjedésének. Fényes Elek dicsérte az itteni vidék almáit (pl. az istvándi kormos és pogácsa almát), és szilvásait, de szerinte Somogybán cseresznye, körte, dió, naspolya bőségben terem. Az igazság az, hogy paraszti gyümölcsöskertekről és annyiféle fajtáról, mint a Duna mentében, nem lehet Somogybán beszélni. A fajtabehozatal nemesi gazdaságokban folytatódott az 1850-60-as években. A gyümölcsfa metszést és kertészeti ismereteket ezidőtájt vezették be az elemi iskolák tanrendjébe. Nemcsak az állami kereskedelem, a gyümölcsfa iskolák, hanem a vándorkereskedők is közvetítettek gyümölcsfajtákat, mint a kanizsai kofák a kanizsaialmát, a drávai hajósok a kránitzaimát. A századfordulóig csak kevés rangosabb gyümölcsfajta terjedt el általánosan (szörcsike alma, Alexander- vagy tulipános körte, üvegmeggy, besztercei-, török- és vörös szilva, sáfrány- és vér barack). Az 1920-as években megnövekedett városi lakosság ellátása érdekében a kereskedők kiterjesztették hálózatukat többek között a gyümölcsfélékre is, és vagonszám vásárolták fel. Dióval még az üzletben is lehetett fizetni. Ezentúl még inkább figyelmet szenteltek a télire el tehető körte- és almafajtáknak. Ezeket fűtetlen szobában, vagy kamrában szekrény, láda tetején papírra téve tárolták. Aszalt gyümölcs a korábbinál nagyobb mértékben került Kaposvár, Barcs, Nagyatád, Kanizsa piacaira, de továbbra is főként kenyérsütő kemencében aszalták, a cselédeknek többnyire csak vad gyümölcs jutott aszalásra.
