Simonné Pallós Piroska: Somogy vármegye nemzetiségi közoktatáspolitikája a dualizmus évtizedeiben - Iskola és Levéltár (Kaposvár, 1992)
Államosítási törekvések
-46 lességének ugyan pontosan eleget tett, de a munkájával járó ütköztetéseket nem vállalta. Tanfelügyelői tevékenysége mindinkább az előírásszerűén végzett adminisztrációra és látogatási tapasztalatainak tárgyilagos rögzítésére szorítkozott, idejének nagyobb részét néprajzi kutatásainak szentelte. A tanfelügyelő rendszeresen, de tartalmilag egyre sekélyesedő jelentéseket készített a közigazgatási bizottságnak, melyek kivonatait a törvényhatósági közgyűlés negyedévenként tartott ülésein legtöbbször észrevétel és vita nélkül elfogadták, esetenként - inkább megszokásból • az iskolák ellenőrzésének fokozására szólította fel a végrehajtó apparátus. A közoktatáspolitika népszerűsítésében, ismertetésében, hibáinak feltárásában fontos szerepet játszott a liberális szellemű, széles olvasótáborral rendelkező megyei hetilap, a Roboz István szerkesztésében megjelenő 'Somogy'. Hasábjain zajló népnevelési vitákban olyan szerzők vállalták magukra a helyi oktatáspolitika gondjait, ostorozták hibáit, fogalmazták meg elképzeléseiket, mint Tobak Benő, Szalóky Dániel, Elemy Sándor. Gyakran ragadott tollat a népoktatás érdekében maga a szerkesztő, Roboz István is. A 'Somogy' helyet adott a nemzetiségek helyzetét elemző cikkeknek is, a türelmetleneknek, a toleránsoknak egyaránt Így fejthette lü nézeteit Fekete Gyula, Balog Bertalan és a névtelenségbe burkolózó szerzők sora. A nyelvi magyarosodás megvalósulásában Magyarország nagyságát, erejét, fennmaradását látták biztosítottnak. *...Ha a magyar nyelv varázsa, ereje, össze nem forrasztja a lakosságot egy érzelemben, egy cél feléi törekvésben, - úgy maradunk kis nép, hatalom, befolyás nélkül, mely bent erőtlen s így kifelé nyomatékkai sem bír.* (lio) Bizonyára egy állam vagy akár egy szúkebb régió nemzetiség politikáját sok tekintetben meghatározza a területén kisebbségben élő népek gazdasági fejlettsége, kulturális színvonala, műveltségi foka. Somogy megye német nemzetisége gazdaságilag számottevő erőt képviselt, és a németség különböző népcsoportjaihoz tartozó lakosság tarka képet mutatott A nyelvi magyarosodás korán megindult közöttük. A magyar ajkú falvak között elszigetelten álló vagy a magyar községektől körülvett német nemzetiségű települések lakosságának egy része, főleg a férfiak gazdasági kapcsolataik kiépítése során kényszerültek erre a lépésre. Ám féltőn őrizték őseik viseletét szokásait s a XIX. sz. második felében megalakult kulturális egyesületek erősíthették az összetartozás tudatát, a mindennapi érintkezésen túl gyakorolhatták, ápolhatták anyanyelvűket A német szó megőrzésében, fennmaradásában igen nagy szerepet játszottak az egyházak. Az 1815. évi canonica visitatio 16. paragrafusa kimondta, hogy 'minden isteni szolgálat anyanyelven rendeltetik”, s a felekezeti béke fenntartása érdekében a róm. kath. egyház ragaszkodott ezen rendelkezés betartásához. (Ugyanígy őrizte nyelvét a református felekezet is). Bár ezt a századforduló táján többször támadták, az anyanyelven tartandó istentisztelethez ragaszkodó községeket németesítéssel vádolták, ám ezeket a vádakat igyekeztek mihamarább elsimítani. Az anyanemzettől szétszórtan, távol élő németséget Somogybán nem tartották potenciális, a nemzetre veszélyt jelentő nemzetiségnek, esetükben a természetes, békés, néhány évtized alatt zajló asszimilációval számoltak. Tény, hogy körükben volt bizonyos asszimiláció, ennek mértékét azonban nem szabad túlbecsülni. Ennél súlyosabban esett latba az a demográfiai tény, hogy a magy&rság szaporodási aránya objektíve nagyobb volt, mint a nemzetiségieké. Továbbá a századforduló táján ijesztő méreteket öltő kivándorlás érzékenyen érintette a németeket Somogybán a kivándorlás gócpontja Somogyszil, Ecseny, Kára, Döröcske, Szorosad, Polány német nemzetiségű községek voltak. E falvak népének semmiféle terjeszkedési lehetősége nem volt, a falvakat falként vették körül az egyházi és világi birtokok.
