Simonné Pallós Piroska: Somogy vármegye nemzetiségi közoktatáspolitikája a dualizmus évtizedeiben - Iskola és Levéltár (Kaposvár, 1992)
Államosítási törekvések
-44 gondolatát, mivel a 170 mindennapi iskolába járó tanulót csak két tanító oktatta. Az államosítás elodázása esetén állami támogatással a felekezeti iskolát kívánták fejleszteni. órtilosban, ebben a határ szélen fekvő, tiszta magyar ajkú községben az átlagosnál gyengébb ími- olvasni tudás tette volna szükségessé állami iskola szervezését, vagy legalább a felekezeti iskolában minél nagyobb gondot fordítani arra, hogy írni és olvasni minden gyermek megtanuljon. Hasonló okok fogalmazódtak meg Bükkösd község esetében is. Az 1890. évi népszámlálás szerint Belezna községnek majdnem az egész lakossága, 99,8 %-a magyar anyanyelvűnek volt kimutatva; majdnem az 1900. évi szerint ez az arányszám 45 %-ot tett ki, a lakosság többi részét horvátnak jelezte. Minthogy a magyarul tudók száma 1900-ban a lakosság 99,9 %-át képezte, kétségtelen, hogy a nagy különbség újra két népszámlálás közötti eltérő felfogás eredménye. A magyar és a horvát nemzetiség fogalmának meghatározatlansága, bizonytalansága - úgy vélték - éppen úgy maga után vonhatja a magyarok elhorvátosodását, mint a horvátok elmagyarosodását. Ezért Beleznán is elsőrendű feladatnak tartották az iskola államosítását Ehhez járultak még tanügyi szempontok, amelyek önmagukban is elegendő indokot szolgáltattak volna egy esetleges államosításhoz. A községekben az írai- olvasni tudás igen gyenge fokon állt, jóval alatta maradt a megyei átlagnak, ami magyarázható azzal is, hogy a helység egyetlen róm. kath. jellegű, magyar tannyelvű népiskolájában 207 mindennapos tanulót két tanító oktatott. Kapotsffy Jenő főispán 1906. december 31-én küldte el az államosítandó iskolákról a fölterjesztést. Közben Olay Lajos országgyűlési képviselő ugyancsak a VKM-hez tett előteijesztésében 8 Dráva menti község (Lakócsa, Szentborbás, Drávaszentmárton, Potony, Tótújfalu, Drávakeresztúr, Révfalu és Sztára) iskolájának államosítását sürgette a magyarság védelme és megerősítése céljából "Ezen horvát nyelvű községek lakosainak száma 10.000. A magyar állam... érdeke, hogy ezen községek iskolái államosíttassanak. Ezen községek lakossága ma önként jelentkezik, hogy magyar akar lenni, a községek határozataikat ez irányban csaknem egyhangúlag hozták. Az eddigi oktatási miniszterek beismerték, hogy ezen községek iskolái államosítása állami, magyar érdek, de a kormányok, az állam nem érezte magát elég erősnek, hogy a felekezetekkel szemben kétségtelen jogát érvényesítse. 10 év óta szorgalmazom ezen községek államosítását, saját nevemben, az ország érdekében, a mai napig célt nem értem." (106) Most a VKM elsőrendű feladatai közé sorolta az Olay által megjelölt községekben - minden anyagi áldozat meghozatalával - az iskolák államosítását. De a tanfelügyelő figyelmeztetett arra a feltétlen számba vehető körülményre, hogy Szentmárton, Potony, Tótújfalu, Drávakeresztúr és Sztára község róm. kath. elemi iskoláinak államosításakor most is, akár 1898-ban számolni kell a pécsi egyházmegyei főhatóság ellenkezésével. Somogy vármegye főispánja a Dráva mentéről megindult nagyarányú kivándorlás következtében is elérkezettnek tartotta az időt, hogy a Dráva menti községekben működő iskolákhoz fűzött nagy nemzeti érdekre való tekintettel megkeressék a pécsi püspököt, hogy járuljon hozzá az iskolák állami kezelésbe vételéhez. Úgy vélte, hogy ha továbbra is ellenállnak, akkor ez esetben a vármegye kéri a VKM-et, hogy jelentse ki akár a megyei közigazgatási bizottsághoz, akár a tanfelügyelőhöz írt átiratában: a fent említett 5 községben az állam költségén új iskolákat állít, "s ezek szervezésére kiadandó imperativ rendelkezésével fedezi az eljáró hatóságokat, amaz esetleges támadásokkal szemben, melyek erőszakos államosítás címén netalán felmerülnének." (107) A VKM hajlandónak mutatkozott Kapotsffy elképzelésének megfelelően eljárni, azaz az 5 Dráva- menti községben a róm. kath. hitfelekezeti népiskolák érintetlen hagyásával, s amennyiben a hitfelekezeti iskolákba elhelyezés hiánya vagy egyéb okok miatt be nem iskolázható tankötelesek száma indokolttá tenné, az 1908/1909-es tanévtől tisztán állami költségen egy-egy tanerős magyar tannyelvű állami elemi iskolát állítani. (108) Mindenekelőtt a VMK kötelezte a tanfelügyelőt, hogy részletes és kimerítő jelentést tegyen az alábbi szempontok alapján:
