Simonné Pallós Piroska: Somogy vármegye nemzetiségi közoktatáspolitikája a dualizmus évtizedeiben - Iskola és Levéltár (Kaposvár, 1992)
Államosítási törekvések
-45 1. A községek lakosainak száma, nyelvi és vallási megoszlása. 2. Miféle jellegű és tanítási nyelvű elemi iskolák vannak? Az egyes osztályok alapterülete? 3. Hány mindennapi (hat éves) tanköteles van a községben? Hány jár tényleges iskolába? Tanteremként hogy oszlanak meg? 4. Hány mindennapi tanköteles szorul ki az elhelyezés vagy a tanerő hiánya miatt? 5. Milyen a tanítás eredménye általában és különösen a magyar nyelv tanítása szempontjából? 6. Az egyes községekben milyen módon volna az állami iskola elhelyezendő? 7. Az állami iskola elhelyezése, felszerelése, dologi és személyi szükséglete mennyi költségbe kerülnek? A felmérés eredményéről nincs adat. Az évekig halogatott ügyben csak részleges intézkedések történtek, s 1913-ig csupán három Dráva menti község Gyékényes és Pálfalu róm. kath. jellegű, valamint Szentborbás községi iskolájának államosítására került sor. (109) Az 1868-as népoktatási törvény végrehajtása Somogybán a kezdeti fellendülés után - gazdasági- társadalmi-politikai tényezők hatására - megakadt, elavult viszonyok konzerválódtak. A megyei nagybirtokosok jelentős hányada nem folyt bele a vármegye életébe, sőt birtokaikat bérbeadták. Sem nekik, sem a bérlőknek nem volt érdekük az iskoláztatás. Az egykori közép- és kisnemesség, miután elveszítette gazdasági befolyását, a politika és közélet területén tevékenykedett. Közülük kerültek ki a megyei tisztségviselők, hivatalaikat hosszú időn keresztül töltötték be, körükben csekély volt a fluktuáció, az utánpótlást szűk kör adta. A népoktatás számukra nem jelentett semmit, legföljebb jól hangoztatható liberáli jelszót, gyakorlati megvalósítását csak vonakodva végezték. Hangadói egyre inkább szembefordultak a szabadelvű nemzetiségi politikával, mind inkább a nyelvi magyarosodást sürgették, türelmetlen, ellenséges magatartást tanúsítva a megye területén élő más nyelvű népekkel szemben. A közigazgatási bizottságra épülő helyi tanügyigazgatás sajátos közvetítője - nem egyszer "hullámtö- rője" - volt az országos közoktatáspolitikai intézkedéseknek, azokat a helyi igényekhez igazította. A közigazgatási bizottság megszabta a tanfelügyelőség mozgáskörét, igazgatási és tartalmi tevékenységének méreteit, s leszerelt minden olyan törekvést, amely a hivatalos művelődéspolitika helyi értelmezését fenyegette. Az állami tanfelügyelet és a törvényhatósági közigazgatás szervezeti összefonódását megpecsételte a tanfelügyelő személyes sorsának alakulása is. Rokoni kapcsolatok, hozományul kapott családi birtokok révén, királyi tanácsosi rangban teljes jogú tagjai lettek a jobbára nemesi származású megyei vezetésnek. Kovács Sebestyén Gyula 23 éves (1869-1892) tanfelügyelői működése - kezdeti igyekezetét és ügybuzgalmát leszámítva - lényegében a vármegye közigazgatási rendjébe való maradéktalan és konfliktusmentes beilleszkedését jelentette. Nyugdíjaztatása után Kubányi Károlyt (1892-1897), a falusi néptanítóból lett tanfelügyelőt a vármegye tisztikara ellenére válaszották meg. A közigazgatási bizottság szívesebben látta volna ezen a poszton Habina Pétert, a helybeli segédtanfelügyelőt, aki véleményük szerint kifogástalanul helyettesítette a betegeskedő Kovács Sebestyén Gyulát Kubányi jelentései határozott fellépésről vallanak félreérthetetlenül, az ötvösi elvekhez való ragaszkodást jelzik, s tevékenységét is ebben a szellemben végezte. Hont vármegyébe történő áthelyezése után a helyi hatóságok teljes bizalmát élvező Beksics Ignác gimnáziumi tanár került a helyére (1897-1899), aki érdemi munkát nem végzett. Hamar bekövetkezett halála után Gulyás Ferenc volt fővárosi segédtanfelügyelő lett az utóda (1899-1912). Alapos szakmai felkészültsége, liberális politikai felfogása sok tekintetben emlékeztette a vármegye tisztségviselőit Kubányira. Tevékenysége sok konfliktus forrása volt, 1912-ben Csongrád megyébe helyezték. A megüresedett állásra ekkor nevezték ki Gönczi Ferencet. Gönczi személyében igen nagy tudású szakember került a somogyi tanügy élére, aki hivatali köte
