Simonné Pallós Piroska: Somogy vármegye nemzetiségi közoktatáspolitikája a dualizmus évtizedeiben - Iskola és Levéltár (Kaposvár, 1992)
Magyar nyelv tanítása a nemzetiségi községek iskoláiban
-25 Révfalu közösen fenntartott iskolájában Drach Ferenc még az elégséges eredményt sem tudta felmutatni. A magyar nyelv elsajátításának feltételeit ugyan törvény szabályozta, de egyrészt nem ellenőrizték a végrehajtását, másrészt lehetőségek adódtak a rendelkezések kijátszására. A Somogy című hetilap számtalan cikkében a nyelvi magyarosodás előrehaladásáról tudósít, mondván, jó néhány község "nemcsak szükségből, hanem hazafíságból is" iparkodik megtanulni a magyar nyelvet.(75) A valóságban azonban nem volt ez ilyen egyértelmű. A két nyelven történő oktatás fáradságos munkáját - ráadásul, ha valóban tanítani is akart - nem minden tanító vállalta el, s bizonyíthatóan nem is mindenki értett vele egyet. 1891. júniusában Somogy vármegye segédtanfelügyelője, dr. Habina Péter Tótkeresztúron, a róm. kath. iskolában tett látogatása alkalmából tapasztalta, hogy az ottani tanító, Venczel Miklós képtelen magyar nyelven tanítani. Ennélfogva a németek és magyarok lakta községben a tanítói hivatalhoz fűződő fontos állami érdeknek - a magyarosodás terjesztésének - megfelelni nem tudott. S bár a gyermekek nagy része írt és beszélt magyarul, tannyelvül a németet használta. A tanfelügyelő a tanító működésére s talán érzelmeire is bizonyos következtetéseket vont le az iskola felszereléséből. A tótkeresztúri iskola egész belső berendezése négy darab német nyelvű, elrongyolódott fali olvasótáblából, egy nagy számolótáblából és egy - 1866-ban Olmützben (?) készült - Magyarország politikai és közjogi felosztását rosszul feltüntető falitérképből állott. Dr. Habina az ügy megoldását a tanító nyugdíjaztatásában látta, hiszen - Venczel saját bevallása szerint amúgy is már elérte a 66 esztendőt, és már 46 éve a pályán tevékenykedett, így a törvények értelmében hivatalból is nyugdíjaztatható volt. Ám a pécsi püspökség ez ügyben ellenkező értelemben foglalt állást. A püspök "midőn magyar nyelven való tanításra a helyszínen utasította" Venczelt, az így válaszolt: - "Ich werde mich nicht plagen auf meine alten Tagen." (Öreg napjaimra már nem fogom elsajátítani.) és a tótkeresztúri iskolánál továbbra is alkalmazásban maradt. A vármegye tanfelügyelósége a pécsi püspökség válaszában megnyugodni nem tudott, mert ebben az eljárásban "nemzeti megerősödésünk fontos érdekeit" látta megsértve, ezért az ügy tisztázására - hogy bírja-e oktatóképességgel a tótkeresztúri tanító a magyar nyelvet vagy sem - Tallián Gyula alispán elnökletével, dr. Habina Péter, valamint Keseríts Ferenc esperes és Hirling Antal plébános részvételével vegyesbizottságot hoztak létre. A vizsgálat 1891. június 17-én zajlott le. Az élemedett korú tanítónak vizsgája első részében magyar nyelven a mondat fogalmát kellett tisztáznia kapcsolatban a mondat - és beszédrészek ismertetésével és magyarázatával, majd beszéd- és értelemgyakorlat alapján a lovat kellett ismertetnie. A feladatok átgondolására, megoldására Venczel Miklós időt kapott, majd azon határozott kijelentéssel tért vissza a vizsgáló bizottság elé, hogy a feladatokat megoldani nem tudja, s hogy az utolsó tanfelügyelői látogatás óta zavart állapotban van. Ezt követően a bizottság abba a terembe vonult, ahol Venczel növendékeit oktatta. A foglalkozás ideje alatt tapasztalták, hogy a tanulók - bár az értelmezésre gondot nem fordítottak - tűrhetően olvastak magyarul, míg a számolás legelemibb ismereteiben is igen gyengének bizonyultak. A gyónáshoz való előkészület szabályainak ismertetésekor végképp kiderült, hogy a tótkeresztúri tanító egyszerű elbeszélési képessége sem felelt meg a magyar nyelven történő tanítás követelményeinek. A bizottság már a helyszínen arra a megállapodásra jutott, amennyiben Venczel egy év alatt magyar nyelvi ismereteit nem mélyítené, s a tanítás terén jelentékenyebb eredményt fel nem mutatna, a népnevelés érdekében nyugdíjazzák. A vizsgálat eredményéről július közepén számoltak be a vármegye közigazgatási bizottságának. A tapasztalatok ismertetése után dönteni kellett. Figyelemmel a tanító korára, hosszú szolgálati idejére, s tekintettel arra is, hogy növendékei magyarul tűrhetően olvastak, s hogy magyar nyelven önnön magát is képezte, gyakorolta, hogy ismeretéhez képest a növendékeit magyar nyelven is oktatta, a vármegye
