Simonné Pallós Piroska: Somogy vármegye nemzetiségi közoktatáspolitikája a dualizmus évtizedeiben - Iskola és Levéltár (Kaposvár, 1992)

Magyar nyelv tanítása a nemzetiségi községek iskoláiban

-26 elfogadja a vizsgálóbizottság javaslatát, s Venczel Miklós nyugdíjaztatása egy évre függőben maradt, s a tanító állásában megmaradhatott.(76)

Venczel Miklós 1894-ben bekövetkezett haláláig Tótkeresztúron oktatott.

Hasonló élményben volt része majd 10 évvel később, 1899-ben Gulyás Ferenc tanfelügyelőnek is, amikor Szulokban tett látogatásakor 'szomorúan tapasztalta", hogy "a magyarul idegenszerűen beszélő Dévai János és két Qa tanítanak, kiknek egyike még képezdében sem járt Ez a triász teljesen németül tanít, német könyvből. Magyar tankönyvnek híre sincs az iskolában, s a gyermekek magyarul semmit sem értenek. "(77)

Tulajdonképpen ez a két eset is példa a vármegye nemzetiségekkel szemben tanúsított magatartására. Egyik oldalon igyekeztek eleget tenni az országos elvárásoknak, magyarosítási akciókba kezdtek, ugyanakkor elnézően kezelték a megyében élő nem magyar ajkú lakosság ügyét.

"...Bár kultúránk minden ízében magyaros, mégis csak külső látszatra és nem tartalomra lesz az. Ezért én fontosabbnak tartom ebben az országban, mindenki szívében, semhogy nyelvében legyen magyar. Minden félreértések elkerülése végett sietek kijelenteni, miszerint bár sürgősnek tartom, hogy idegen nemzetiségű vidékeink lakosságának szívébe oltsuk a magyar hazához való rendíthetetlen ragaszkodást, azaz nem bánom, ha akár tótul, akár románul, akár szászul, de magyarnak vallja magát S ha szívében élni fognak ezek az érzések, akkor a magyarosítás munkája is eredményesebb lesz mint ma. "(78)

A fentebbi sorok írója Balog Bertalan szerint ebben legtöbbet az iskola teheti, amely azonban a szülők és a társadalom közreműködése nélkül nem tudja munkáját elvégezni.