Horváth János: Képzőművészek Somogyban. Somogy képzőművészei 1780-1945 - Iskola és levéltár 32. (Kaposvár, 1990)

Előszó

ELŐSZÓ Somogy megye gazdag képzőművészeti múlttal rendelkező része hazánknak* Nem is tudjak eléggé, hogy mennyire, mert ennek átfogóan értékelő számbavétele még nem történt meg. Ismerünk egykét szép római-kori bronz leletet, honfoglaláskor! övdíszéket, Szent László somogyvári bazilikájának kőfaragványait, a Somogy rengeteg erdejében makkoltató pásztorok művészetét, a toponári templom Dorfmeister freskóit, Zichy Mihályt, Rippl-Rónai Józsefet, Vaszary Jánost, Bernáth Aurélt. A felsoroltak tudományos feldolgozása és többé-kevésbé népszerűsítő publikálása már megtörtént, mert kimagasló jelentőségük ezt indokolta. Nemcsak Somogyban fordult elő, hogy a szellemóriások árnyékába került közepes és kisebb jelentőségű mesterek a feledés homályába merültek. Pedig ami érték, az akkor is gazdagít, ha sok kisebb darabból tevődik össze. Ezzel a célzattal került elsőként számbavételre és csokorba gyűjtésre mindazon nagy és kevésbé nagyjelentőségű művésznek az életrajza, művészetének körvonalazása, akik Somogy területén éltek, alkottak, hosszabb-rövidebb idejű tartózkodás után valamely művészi alkotást reánk örökítettek. Hazánk mai sorsfordulója, szellemi, gazdasági értékválsága tanít meg benn'unket arra, hogy a múlt hagyatékával lelkiismeretesen bánjunk. Hagyjunk fel azzal, hogy valamely egyeduralkodó eszmeiség jegyében kultiváljuk, illetve vessük szemétdombra ilyen, vagy olyan örökségünket. Előfordulhat, hogy legtöbb esetben az örökségről lefújt por alatt nem kincs rejtőzködik, hanem bármiféle tanulság és szembesülés. Valószínű, hogy éppen ez a mozzanat a nehezen vállalható nekünk, a "szépre emlékezőknek". A szerző Kaposvár, 1990. március