Horváth János: Képzőművészek Somogyban. Somogy képzőművészei 1780-1945 - Iskola és levéltár 32. (Kaposvár, 1990)

Előszó

A Somogy megyében született, vagy művészi tevékenységük által hosszabb-rövidebb ideig e tájékhoz kötődő képző- és iparművészeknek ez a gyűjteménye az 1780-1945-ig terjedő időszakot fogja át. Azokban az esetekben, amelyeknél a művészek pályája 194-5 előtt indult, de ezt a határt életük éveivel jóval túllépték, követtük az időt az elhalálozásukig, illetve ha még ma is élnek, szinte a napjainkig. Arra való tekintet nélkül, hogy kisebb, közepes, avagy nagy jelentőségű művészről van szó, minden-r kit tartalmaz ez a munka, még ha csak csekély lexikális adatok alapján tudtunk is foglalkozni némelyikükkel. Ez az oka annak, hogy az egyes nevek alatt teljesen különböző mértékű és mélységű ismertetés található. Négy magyar nyelvű lexikon /Éber László: Művészeti lexikon I-II. kötet Bp. 1935; Magyar Művészeti Lexikon Bp. /1938/; Zádor Anna - Genthon István: Művészeti lexikon I-II-III-IV. Bp. 1965, 1966, I967

s I968; és Seregély! György: Magyar festők és grafikusok adattára. Szeged 1988./ adatait, a művészenként megjelölt szakirodalmat és saját forráskutatásainkat használtuk fel. Az itt elvégzett áttekintés alapul szolgálhat további, somogyi vonatkozású művészettörténeti kutatómunkának, mivel ez az első ilyen, megalapozó igényű próbálkozás. Somogyban - a hagyományossá vált szokás ellenére - nem hivatkozhatunk a pannon szellemre, amikor a képzőművészet itt élt és dolgozott alakjait áttekintjük. A hely szellemének egyfajta egzotikus érvényesülését bizonyos tényezők megakadályozták. Például a magyarság történelmének szellemi, művészi folytonosságot, kibontakozást minduntalanul széttöredező tulajdonsága. Volt azonban egy nyugodt időszak a XIX. század végén és a XX. század elején, amelyben a somogyi pásztorművészet és Rippl-Rónai dekoratív hajlama tűnt ki sajátosságként. E két eset, Rippl-Rónainál pontosítva az 1903-1914 közötti kaposvári korszak, magán viseli az egzotikus tulajdonságot. Szellemükben helyhez kötött, megalkotás! módjukban általános érvényűre emelt művek születtek ekkor. Bernáth Aurél volt az, aki az 1914 utáni történelmi, művészeti viharok ellenében mindent megtett, hogy folytonos legyen, ha már töredezett is a művészeti kultúránk. Normatív esztétikát