Horváth János: Képzőművészek Somogyban. Somogy képzőművészei 1780-1945 - Iskola és levéltár 32. (Kaposvár, 1990)

Előszó

-lOjuk. A másik legjelentősebb gyűjteményt a művész Rippl-Rónaihoz utaljuk, bár testvéröccsének, Ödönnek a hagyatéka. - Pásztorművészek által karcolt tükrösök, naiv egyházi szoborfaragványok, japán fametszetek, a század elején fiatal volt magyar festők, pl. a Nyolcak újat kereső képei, és nem utolsó sorban RipplRónai József művei egy, az előbbit felváltó szemléletet, művelt ségtípust tükröznek. Zichy sok stílusban dúskáló történelemlátá sa, madáchi elgondolása, utópisztikus jövőképet feltételez. Rippl-Rónai puritán, a Nabis-festők közös intenciói alapján szőtt világában konzekvens szellemi kapcsolatokat, lényegre törő formajegyeket találunk. Ez utóbbi szellemben az egyre tisztu ló képi öntörvényszerűség mind általánosabb közösség nyelvévé válhat. A kispolgár Rippl ugyanazt a vándorútat tette meg Európán keresztül, mint a nemes Zichy: Skócia, Párizs, München, Pétervár. A kettejük világvándorlásai egy kilátástalannak látszó szemléleti hátrányt hoztak be. Visszaszerezték művészeti kultúránkba az "egész" képzetét, mégha széttört is annak állapota, s kiszorították a "hol volt, hol nem volt" történelmi tabló illúziókat. Somogy szellemi talaján nem egyhamar gyökereztek meg ezek a vívmányok. Merész Gyula, Z. Soós István barokkos felfényléseihez még sokáig megvolt a feudális természetű éltető tűz. A müncheni gyökerű naturalizmus hol akadémikus, hol plein air köntösben az 1960-es évek közepéig uralta a mezőnyt. Galimberti Sándor

9 a fiatal Bernáth Aurél, majd Martyn Ferenc áttörései jelentősek a kubizmus felé. Bernáth ezt az akciót 1922ben a "Graphik" című műveivel illusztrálta. Az ő szavait idézzük e tettéről: "Némi öngúnnyal egy helyt úgy neveztem ezt, hogy filozófiai szótárt tettem át a festészet nyelvére. Az album témái már közelebb kerültek felfogásomhoz és az élethez, még ha csak annyiban is, hogy nyomasztónak mutatták azt, ami és ahogy a hazában van." Az öngúny a filozófiai szótárra vonatkozik, amelyet mély meggyőződéssel a szenzibilitásra cserélt fel. így fordult szembe az absztrakt művészettel. Ennek a dolognak a megemlítése itt arra szolgál, hogy viszonyaink között példázza az eszmeiség belépését, majd az eszmék harcát a művé-