Szijártó István: Diákújságírás Somogyban. Voluntas: 1919; új évfolyamok: 1969-1980 - Iskola és Levéltár 22. (Kaposvár, 1985)

2. A mai diáklapok

- 15 lapokat. A legtöbb diáklap A/4 formátumú /30 x 21 cm/. Ezek közül is a 6-8 oldal terjedelmű nyomtatott újság látszik a legjobbnak. Ebben ugyanis 10-14 gépelt oldalnyi, mintegy 20 cikk esztétikus elhelyezésére nyílik lehetőség. A térjedelem ily módon lehetővé teszi, hogy több témáról írjanak, s komoly lehetőségeket biztosít a tematikus számok szerkesztéséhez is. Az ennél nagyobb formátum már "felnőttes", az évkönyv jellegű köteteket pedig évi 2 alkalommal is igen nehéz megjelentetni, tehát eleve értékőrzésre korlátozódik a funkciójuk. Évi 100-150 oldal igényesen megfogalmazott lényeges anyagot összeszedni pedig - tapasztalatunk szerint - nagyon megterhelő a szerkesztőségek számára.

Az látszik a legjobb megoldásnak, ha havonta tudjuk megjelentetni a diákújságot. Az ennél sűrűbb megjelenés - azt feltételezve, hogy egy 15 gépelt oldalas anyaghoz 30-40 gépelt oldalas kéziratanyag átvitatására van szükség - egy 12-20 fős szerkesztőség részére komoly megterhelést jelentene, s ezért nem tanácsolható. Gyakorlatunkból azt látjuk, hogy nem helyes megszabni a megjelenés idejét, mert az iskolai élet ritmusa korántsem szabályos, s a szerkesztőségeknek ehhez kell alkalmazkodniuk. Miután azonban ezt nem tekinthetjük pusztán hobbinak, a szabad idő értelmes eltöltésének, hanem alkotásra nevelést vállalunk a szerkesztőségi munkával, ügyelni kell a rendszerességre is. Csak látszólag formai kérdés a diákújságok szabályos impresszummal való ellátása /a kiadásra vonatkozó adatok - a megjelenés helye, ideje, kiadó, nyomda stb./, az évfolyamok és egyes számok következetes számozása. A számozatlan újságok később áttekinthetetlenek lesznek, csökken a dokumentumértékük. Nem ismerjük a felelős szerkesztőt és munkatársait, csak monogrammokat találunk a cikkek alatt, nem gyanítjuk, mikor és hány példányban jelent meg a lap. Okvetlenül szükséges - a nem nyomdai úton előállított lapok részére is szabályos impresszumot készíttetnünk.

Iskolai terjesztésről lévén szó - az intézet nagyságától függően 300-800 közötti példányszám az optimális /700-1200 diákot feltételezve/. A példányok kétharmadát helyes, ha az iskolai diákbizottságok és a KISZ-szervezet az egyes osztályok között elosztja, mintegy előfizetői hálózatot alkotva, s csak egy kisebb rész kerül iskolai becsületkassza-árusításra. Az már a helyi