Andrássy Antal - Szili Ferenc: A barcsi és a nagyatádi járás községtörténeti lexikona - Iskola és Levéltár 19. (Kaposvár, 1983)
Nagyatádi járás - Nagyatád
- 64 NAGYATÁD Első okleveles említése 1382-ben. "Populi et cives in villa Atkád", Erzsébet királyné Segösd vármegyei birtokának részeként szerepel, 1389-ben Segösdhöz tartozott, 1395-ben a kővágóőrsi Kis György nyerte adományul, 1403-ban - Kis György fiainak hűtlensége miatt - a királytól Anthimi János kapta meg, 1405-ben a Batthyányak birtoka, 1475-ben Mátyás király heti és országos vásárral ruházta fel, és minden idegen bíráskodás alól kivévén, egyedül a földesuraik hatósága alá helyezte. Ekkor a birtokoi sai Batthyány Boldizsár és Alapi András voltak. 1550-ben Bat tv ány Kristóf a birtokosa. Az 1554. évi török kincstári adójegyzékben 8, az 1563. éviben 3, az 1565-66, évi és az 1571. éviben 12 ház szerepel, 1537-ben Czindery Pál nyerte adományul Miksa királytól. 1598- 99-ben Pethő Kristóf a birtokosa, 1660-ban Atád és Kis-Atád szerepel a pannonhalmi dézsmaváltság-jegyzékben, és a székesfehérvári őrkanonokság jószága. 1697-ben a rácok fosztogatása, 1703-ban pedig a kuruc háború miatt a Nagyatádon lévő ferencesek elmenekültek, először Eelsősegesdre, majd innen Kanizsára távoztak. Az 1715-os összeírásban Horvát, másként Nagyatád néven fordult elő, és birtokosa őrgróf Turinetti Herkules Lajos József. Ekkor 10 jobbágygazda adózott. 1720-ban újjáépült a róm. kát. parókia, és a zágrábi püspökség alá tartozott, a papokat 1729- ig onnan kapták. 1731-ben telepedtek vissza a ferencesek Kanizsáról. 1740-ben kezdték el a kolostort építeni, 1761-ben pedig a templomot. Az anyakönyveket 1731-től vezették. 1722-től a nagyatádi uradalmat Czindery Ferenc Ignác kapta meg. Az uradalmat 1823-1856 között Csúzy Pál bírta vétel útján. 1720-ban az össznépesség 100-200 fő között volt. Az 1784/85- ös népszámláláskor a község lakossága 1026 fő volt. Az 1828. évi országos összeíráskor az adózók száma 274 fő, ebből jobbágygazda 53. A község 1744. május 15-én országos vásár szabadalmat kapott. Az 1848-as jobbágyfelszabadításkor 24 jobbágy-, 14 zsellér-, 1 házatlan zsellérháztartás, 37,5 jobbágytelek, 14 zsellértelek
