Somogyi életrajzi kislexikon - Iskola és Levéltár 7. (Kaposvár, 1980)

Tartalomjegyzék

- 24 K u n f f j Lajos /Őrei, 1869. október 2. - Somogytúr,

1962. március 12./: festő, érdemes művész /1960/. Jogi diplo- májának megszerzése után Münchenben Hollósy Simonnál, majd Párizsban a Julian Akadémián B. Constant és J.P. Laurens növendékeként festeni tanult. Práizsban hosszabb ideig állandó műtermet tartott, de a nyarakat mindig Somogytúron töltötte. A francia becsületrend tulajdonosa volt. A somogyi napfényes tájakat és a somogyi nép életét ábrázoló hangulatos képei közül többet a Magyar lemzeti Galéria őriz. /Aratók, Balogh Ádám, Falusi utca naplementekor, Normandiai táj stb./. Élete utolsó évtizedeit Somogytúron töltötte, ahol szinte haláláig dolgozott, s állandó kiállítója volt a fővárosi tárlatoknak. 1913-ban Párizsban, 1924-ben, 1953-ban és 1960-ban Budapesten volt gyűjteményes kiállítása,

Kürschner Jakab /Mosdós, 1852. március 27. - Budapest 1929*1 szeptember 28./: szocialista politikus, Az 1870-es években kapcsolódott be a munkásmozgalomba. 1873-ban a betegpénztár tisztviselője, majd a Nemválasztók Pártja és az Általános Munkáspárt vezetője lett. Tehetséges szervező és agitátor, népgyüléseken mint szónok ért el sikereket. Eredményes munkát fejtett ki a betegpénztár vidéki fiókjainak megszervezésében. 1889. szeptembertől Engelmann Pállal együtt harcolt a szociáldemokrata párt megteremtéséért, 1890-ben az SZDP vezetőségének tagja, a Népszava szerkesztője. A pártviszály kirobbanásakor a radikális csoportot támogatta, s a pártegység helyreállításán fáradozott. Az 1893-i kongresszus után visszavonult a^munkásmozgalomtól, de 1894-ben csatlakozott az osztályharcos pártvezetőség ellenzékéhez, emiatt kizárták a pártból. A századforduló ^után politikai munkát nem végzett. A Tanácsköztársaság idején Rákosligeten részt vett a községi tanács munkájában, emiatt az ellenforradalom 7 havi börtönre Ítélte.

L a d i /Heberle/ János /Németiad, 1879. december 31* -.In- ke, 1919.augusztus 30./: a Tanácsköztársaság mártírja, tanító. Apja falusi kovács volt. 1897-ben tanítói oklevelet nyert Csurgón. Előbb^Ozorán, Németladon, majd 1904-től Mesztegnyőn tanított haláláig. Versei és novellái a Somogyi Hírlapban jelentek meg. Falujában értékes népművelési munkát végzett, olvasókört, sportegyesületet alapított. Részt vett a tanítói mozgalmakban is. k Tanácsköztársaság idején, 1919. április elején a marcali járás munkás- és szegényparaszt tanácsának tagjává választották. Mesztegnyőn 0 volt a tanácselnök és a községi párttitkár. Mint a marcali járás kommunista pártszervezője nagyarányú felvilágosító munkát végzett. A Tanácsköztársaság megdöntése után letartóztatták. Fehérterroristák negyedmagával az inkei erdőben kivégezték,- IRODALOM: Kioltott Fáklyák /Bp., 1963/*

L a t i n c a Sándor /Arad, 1886. március 24. - Kaposvár, 19191szeptember 17./: a munkásmozgalom vértanúja, eredetileg vasmunkás. Önerejéből mint lakatossegéd elvégezte a középiskolát, és 1909-ben Budapesten műszaki rajzoló lett. Egy évet töltött Párizsban, ahol megismerkedett a szocializmus eszméivel. Hazatérte után 1910-ben belépett az SZDP-be, majd kapcsolatba