Somogyi életrajzi kislexikon - Iskola és Levéltár 7. (Kaposvár, 1980)
Tartalomjegyzék
- 15 Gábor Andor /Ujnéppuszta-Magyarszerdahely, 1884«. január 24. Budapest, 1953«. január 21./: iró, költő, újságíró, műfordító, kritikus, a kommunista mozgalom kiváló harcosa; Kos- suthdijas /1953/. Kishivatalnoki családból származott. Az 1910- es években mint sikeres kabarészerző mutatkozott be, radikális hangú kabarétréfái, gyorsan népszerűvé vált sanzonjai tették ismertté nevét. Emellett sikereket ért el vigjátékaival, szatirikus regényeivel és versesköteteivel is. Az I. világháború i- dején részt vett a polgári demokratikus forradalomban?a Nemzeti ^Tanács mellett dolgozott. Még a proletárdiktatúra kikiáltása előtt kapcsolatba került a Visegrádi utcai pártközpontban Kun Bélával. A^Tanácsköztársaság idején a művelődési népbiztosságon a sajtó- és a szinházi ügyek referense. Emellett a színházi szakszervezet megteremtésében is tevékenykedett. A tanácsköztársaság megdöntése után börtönbe került, innen néhány hét múlva szabadult, és Bécsbe emigrált; a polgári radikális Bécsi Magyar ^Ujság munkatársa lett, s itt a kommunista irányt képviselte. Élesen ostorozta Horthyék fehérterrorját, de támadta a polgári radikalizmus politikáját is. Bécsben kiadott verseskötetei .a szocialista lira egyik első fejezetét jelentik. 1925-ben kiutasították Ausztriából. Ekkor Párizsba ment, de innen is kitoloncolták, végül Berlinben telepedett le. Részt vett a német kommunista párt munkájában; munkatársa volt a Rote Eahne c. lapnak, dolgozott a Vörös Segély sajtóirodája számára. 2.927-től az Ogonyok és a Pravda berlini tudósítója. 1929-ben tagja lett a Linkskurve /a Német Proletárok Szövetsége lapja/ szerk. bizottságának. Hitler hatalomra jutásakor, 1933-ban Moszkvába ment, bekapcsolódott az irodalmi életbe. 1938-tól szerkesztette a magyar emigránsok irodalmi folyóiratát, a moszkvai Uj Hangot, o- rosz^klasszikusokat, új szovjet drámákat fordított. A háború idején számos verset, cikket, rádióelőadást irt. 1945-ben hazatért, egyike volt a demokratikus és szocialista szellemű irodalom újjászervezőinek. Munkatársa volt a Szabad Nép5 Uj Szó, Szabadság, Világosság c. lapoknak, 1950-53-ban főszerkesztője a Ludas Matyi c. szatirikus hetilapnak. Hőbb müvei: Az én hazám /Becs, 1920/; Világromlás /Bécs, 1922/'; Mert' szégyen élni s nem kiáltani /Bécs, 1923/; Hazámhoz /Moszkva, 1943/*- IRODALOM: Illés Béla: G.A. /Csillag, 1953? 27./; Goda Gábor: Egy forradalmi humanista /Élet és Irodalom 1958. 3.s'z"./; Diószegi András: G.A. /Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből. Bp., 1962/; Hegedűs Géza: Szent eszmék kintornása, tiz évvel G.A. halála után /Klórtárs, 1963/; Darázs Endre: Elégia G.A. emlékének /vers, Csillag, 1953- 2.sz./; Nádass József: Nehéz leltár /önéletrajzi r., Bp», 1963/» Gárdonyi Géza /Agárd, 1863« augusztus 3* - Eger, 19'?5TT olrfcóber 30.7: iró, költő, az MTA tagja. Középiskoláit Sárospatakon és Pesten végezte, majd az egri tanitóképzőben, 1882- ben. tanítói oklevelet szerzett. Tanitó volt Karádon /1882/, De- vecserben /1883-84/, Sárváron /1884/, Dabronyban /1885/, 1885- ben ^Győrben a Hazánk, a Győri Közlöny, majd a Győri Hírlap munkatársa, szerkeszti a Tanitóbarát c. folyóiratot. Novellái, versei sorra jelentek meg a budapesti lapokban is.r1891 őszén Pestre került, és Bródy Sándor segítségével Peszty Árpád történeti körképvállalatának titkára. 1891-ben Argyrus librettójával elnyerte a Mübarátok Köre pályadiját. 1892-97 között a Magyar Hir- lap munkatársa. Nevét először a később megtagadott Göre Gábor
