Szili Ferenc: Történelmi arcképcsarnok Somogyban 2. - Iskola és Levéltár 4. (Kaposvár, 1977)

Vikár Béla, a tudós népdalgyűjtő és műfordító

47 a népdalgyűjtésben szinte forradalmat idézett elő. Kezdetleges gépével "megszállottként" járta az országot, gyűjtötte a népdalokat, népmeséket stb,

A fonográfjával 1898-ban ellátogatott újra szülőmegyéjébe is, több tucat dalt gyűjtött. Azok közül is kiemelkedett: A halálra táncoltatott leány, Rózsa Sándor és Szűcs Maris balladája. Somogybán gyűjtötte kedvenc dalát is, amelyet egy egyszerű parasztember irt, /Akármerre járok, szeretnek a lányok,.,/ A megyeszékhelyen meglátogatta dalszerző barátját: Pete Lajos szolgabirót, akinek a hangját is megörökítette. Bejárta Erdélyt, Kólozs, Maros, Torda, Udvarhely, Háromszék és Brassó megyéket, gyűjtve az "isten háta mögötti” falvak népdalköltészetének igazgyöngyeit, 7000-nél több népdalt feljegyezve,

1905-ben a fiatal Kodály és Bartók megismerte Vikár mun kásságát, életre szóló barátságot kötöttek.

1945, szeptember 22-én halt meg, Dunavecsén temették el majd 1948-ban a Magyar Tudományos Akadémia hamvait Budapestre vitette, és a Farkasréti temetőben kapott diszsirhelyet.

Születésének 100, évfordulóját szülőfaluja országos ran gú megemlékezéssé emelte. Szülőházát már lebontották, de a községi tanácsház falán emléktáblát helyeztd< el, amely hirdeti a falu nagy szülöttének a halhatatlanságát,

A Finnországból érkező küldöttségek gyakran felkeresik Vikár Béla szülőfaluját, kegyelettel adózva annak a tudósnak, akinek volt ereje és hite munkásságával a népek közötti barátságot építeni.

Részletek Vikár Béla Írásaiból

A középiskola után áhítozott gyermek legrégibb kéziratát az egyik iskolai füzetén találhatjuk, amelyre az alábbia- ka t irta :

"1. Szülőt nem szeretni isténtelenség.

2. Szeretjük a szorgalmat, gyalázzuk a korhelységet,

3. Tanítani és tanulni különböző dolgok,

4. Tanít a tanító, tanul a tanítvány."