Szili Ferenc: Történelmi arcképcsarnok Somogyban 2. - Iskola és Levéltár 4. (Kaposvár, 1977)
Vikár Béla, a tudós népdalgyűjtő és műfordító
46 A szülők 1871-ben Pécsre küldték iskolába, azzal a szándékkal, hogy az ügyesen rajzoló gyermeket mérnöknek taníttatják, A szegénysorsú, de kiváló képességű tanuló tandíjkedvezményben részesült, majd a jómódú családok gyermekeit tanította néhány forintért és teljes ellátásért. Az 1876-77-es tanévben a pécsi jogakadémia nyilvános pályázatot irt ki. Még nem volt arra példa, hogy ilyen rangos pályázatot középiskolás tanuló nyert volna meg, A nyolcadikos gimnazista Vikár Béla a zsűri egyhangú elismerése mellett vehette át a pályázatra kiirt dijat, A gyenge alkatú, kopott ruházatú Vikár műveltebb volt társainál, önszorgalomból megtanulta a gyorsírást, diáktársaitól eltérően látogatta a pécsi színház előadásait, és nyelveket is tanult, Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, előbb a Műegyetemre iratkozott be, majd a Tudományegyetem nyelvtanári szakára, ahol 20 éves korában már megtanulta a finn nyelvet, A véletlen azonban másfelé irányította, A kaposvári születésű Kónyi Manó ajánlására felvették a parlament gyorsírói hivatalába gyakornoknak, A nyelvtanári pályáról lemondott, de továbbra is látogatta az egyetemet, ahol gyorsírással jegyezte az előadások anyagát, Fiatalon megnősült, és a viszonylag jómódú feleségével 1889-ben külföldi körutazásra indult, Ez alkalomból Szentpé- tervárott meglátogatta honfitársát, a szintén somogyi származású Zichy Mihály festőművészt, majd tovább utazott Finnországba, A népdalokban, a néptáncokban és a népzenében kereste és kutatta a két nép rokonságát, A Kalevala hallgatása közben határozta el, hogy lefordítja a finnek nagy nemzeti eposzát, 1890-ben szülőfalujába hazalátogatott, és néhány hét alatt 12 faluban végzett népdalgyűjtést, Ezekben a népdalokban megelevenedtek a somogyi falvak alakjai: az arató parasztok, a béresek, a kanászok, még a betyárok is. öt hét alatt 100 mesét, 200 népdalt, balladát és sok gyermekjátékot gyűjtött, Felesége pedig fényképeket készített az adatközlőkről, közben megörökítette a falusi élet hétköznapjait is, szinte felbecsülhetetlen értékkel gazdagítva a néprajztudományt. Vikár ekkor még csak a fényképezőgépet és a gyorsírást használta fel gyüjtőútjain, később azonban a fonográf alkalmazásával
