Szili Ferenc: Történelmi arcképcsarnok Somogyban 2. - Iskola és Levéltár 4. (Kaposvár, 1977)
Vaszary János emlékezete
40 Sikerei ellenére sem volt könnyű az élete, Magyarországon közönnyel fogadták, ugyanúgy, mint Adyt, Ríppl-Rónait és mindazokat, akik a művészetben a provincializmus helyett az egyetemest, az európai szellemet akarták megvalósítani, Vaszary nemcsak képeivel, hanem cikkeivel is agitált és érvelt az igaza mellett, A Pesti N.aplóba irt cikkeiben véleményt mondott az elmúlt idők művészetéről, elemezte a modern művészeti irányzatokat, aggódott a magyar festészet jövőjéért, Azok közé tartozott, aki a kortárs művészeket is becsülte, igy többek között Derkovicsot, akiről már akkor vallotta, hogy "művészi korlátái mellett olyan ember, akiben tüzek égnek, majd később értik meg," A főiskolán támogatta a tehetséges hallgatókat, fanatikusan keresve a népi őst ehetségeket , de nem volt szerencséje, mert egyet sem tudott felfedezni, öregkorában egyre magányosabb lett, a konzervatívok túl haladónak tartották művészi felfogását, a fiatalok pedig elégedetlenek voltak vele. Egyre elégedetlenebb lett, a művészi pálya keserűségei - látszólag sikerei ellenére - magányossá tették, 1939-ben halt meg szülővárosában, A Berzsenyi Társaság - a kegyelet emlékéül - szülőházára emléktáblát helyezett a felszabadulás után, Részletek Vaszary János Írásaiból: "Azt írják rólam, hogy lebecsülöm a magyar kultúrát a nyugati kultúra javára, ez a legnagyobb rosszhiszeműség, igenis, állítom, hogy nekünk csak egyes kiváló festőink vannak, akik mind a külföldhöz jártak iskolába, Ősi alapokon épülő, jellegzetes nemzeti festészetünk azonban nincs. Nem is lehet, de ez nem szégyen, Majd ezután lesz, S a magyar nemzeti festészetet talán épp az. új nemzedék fogja megcsinálni, amelyet ma internacionalizmussal vádolnak,” Az elmúlt korok művészetéről "Minden kor, minden stilus más szépségekre figyelmeztet, és más általános Ízlést vált ki. Korántsem mutattak meg az emberiségnek minden szépséget, még kétségkívül sok ismeretlen