Nagy Béla: Fradi volt, Fradi lesz, míg a földön ember lesz! (Budapest, 1989)
7 FRADI VOLT, FRADI LESZ. . . A FERENCVÁROSI TORNA CLUB labdarúgó szakosztálya 88 éves története során a magyar futball egyik kiemelkedő klubjának számított. Eredményei, közismert sikerei tiszteletet parancsoltak mind a hazai, mind a nemzetközi sportéletben. Népszerűsége közismert, szurkolótáborának rajongása szinte legendás. A „Fradi-szív” dobbanása nem ismer országhatárokat, nem ismer távolságokat. A kaliforniai magyarok például a Golden Gate vándordíj alapításával is bizonyították, hogy bár távol vannak az Üllői úttól, de szívük szere te te a ferencvárosi fiúk felé száll. Az Üllői úti stadionban pedig hétről—hétre tízezrek buzdítják a zöld mezeseket, a szeretett csapatot. Ezt a klubot a szeretet, az együvétartozás érzése táplálta mindenkor a sikerek és a balsikerek idején egyaránt. Elmondhatjuk, hogy sikereink elsőszámú éltetője a klubszeretet. Az a klubszeretet, amely az idők végtelenjén át minden igaz fradistának jellemzője. A klubszeretet egyedi megnyilvánulását látványosan és szépen, művészi szinten nyújtotta át egy ferencvárosi dalpályázat díjnyertes művével a Fülöp Kálmán—Wolf Péter szerzőpáros. Daluk címe: Fradi volt, Fradi lesz — míg a Földön ember lesz! Ez a cím megrendítően tömören mondja el jelennek, jövőnek a sokak számára fontos lényeget. A dal szerzőinek engedélyével választottuk jelen kötetünk címadójának a szívhezszólóan szép mondatot. Labdarúgószakosztályunk 88. születésnapja alkalmából más „dalok kapcsán is merengtünk múltról, jelenről, múltat és jelent idéző mondatokról, adatokról. így könyvünk egy-egy fejezetének címét ferencvárosi „nóták” és természetesen a mindenkori Fradi induló — Sallay Mihály 40 évvel ezelőtti szerzeménye — jelöli. A „meccstelen napokon lapozzák érdeklődéssel és figyelemmel futball- történetünk egy-egy, ezúttal inkább „újkori” darabkáját. Mindenekelőtt pedig Fülöp Kálmán vallomásából elolvashatják, hogy születik egy Fradi- dal... Azt mondta a Béla: . . . (Ha „Fradi múltidőről” van szó, mindenki tudja, hogy Béla pótolhatatlan krónikásunkat jelenti) . . . „Kálmán! — kellene néhány sor a dalotok elé, annak születéséről, a Fradi iránti érzéseidről. Kérése parancs! Neki is ülök, de nehezen indul. Mi a csudát lehet írni a Fradiról, amit legalább százszor le nem írtak már? Felsőfokkal dicsérjem a legendás Fradi-szívet?! Zengjek ódát arról, hogyan kapaszkodunk a méltatlan mélyből a minket megillető csúcsok felé? Dicsekedjem a ténnyel, hogy a focit szeretők döntő többsége országszerte a mi csapatunkért szorít? Vagy búslakodjam azon, hogy a fent említett okok miatt, aki nem fradista,az Fradi-ellenes?!... Vagy meséljem el, hogyan lettem hat éves koromban a „csapat” igaz híve, Budapesttől 200 kilométerre, Sárváron?...
