Nagy Béla: Fradi futballmúzeum (Budapest, 1987)
JÚNIUS — A Ferencváros szegedi vendégjátéka ezúttal káprázatosán sikerült: Ferencváros—Bástya 6—0! A 33. percben már 5—0 volt az eredmény! Szigeti Imre, a Ferencváros elnöke: — A játék nagyvonalú volt, különösen Obitz volt elemében. A mai játék nagyon jó előjel a dél-amerikai túránkra. Egyébként játékosaink azért is játszottak ennyire felszabadultan, mert közöltük velük, hogy aki itt van, akár sérülten is — de biztos utazó a túrára. — Az indulásig azonban még egy — előrehozott —• bajnoki mérkőzésen kellett helytállni. A Fradi bajnokságzáró találkozóján 2—1-re győzött a III. kerület ellen. „A mérkőzés után Szigeti Imre kiosztja az új jelvényeket, a szertáros pedig négy garnitúra dresszt, amit a játékosok maguk visznek a hosszú úton. A szabó már leszállította az új egyenruhát, Siflis már ebben feszít. Szürke vékony szövetű zakó, s hozzá ugyanilyen színű bricses nadrág és egy zöld sapka fehér szalaggal.” — A Ferencváros csapatának „útravalóul” búcsúsorokkal is kedveskedtek a sportsajtéban. íme néhány mondat: „A vonat nekivág az útnak és a végtelenbe vesző sínpár a genovai partra fut veletek. A búcsú csókja elcsattan, a szerető ölelésből kibomlik mindegyitek s máris hallom, amint felhangzik ajkaitokon az induló: Merész csapatunk szembenéz az ellenféllel! Zengjen, zúgjon a dal, harsogjon a Fradi induló a hosszú úton, s ha a kék vizek másik partján eljön az óra, jókedvvel, büszkén, magabízón nézzetek szembe az ellenféllel. A feladat, amire vállalkoztatok, nagy és nehéz. A magyar sportkultúra hajósai vagytok, akik új Kolombusz- ként szálltok ki azokon a nevezetes partokon, ahol még nem ismerik a magyart, nem tudják, mit tud a magyar futballista. Ti lesztek az elsők, akik a piros-fehér-zöld zászlót a magyar sport nevében Dél- Amerika földjére tűzitek, tiétek az úttörők minden öröme és felelőssége. Jól vigyázzatok, hogy a zászló becsülete szeplőtlen maradjon.” A fiúk vigyáztak is és világra szóló diadalt arattak. Többek között legyőzték a kétszeres olimpiai bajnok uruguayi válogatottat! A Ferencvárosnak erről a dicső túrájáról már több kiadványban megemlékeztünk, felelevenítettük a siker egyes állomásait, a távolban történteket. Könyvünkben most csak a legnagyobb diadal, az Uruguay elleni „aranymérkőzés” két résztvevőjének — néhány évvel ezelőtti — pár mondatos visszaemlékezését rögzítjük. Takács II József: — Két gólt lőttem ezen a mérkőzésen. Nagyon akartam, egyrészt mert a kapusuk a mérkőzés előtt több lapban úgy nyilatkozott, hogy mit nekik a Fradi csatársora és a kis Taki, őt nem lehet megijeszteni, neki nem fognak gólt rúgni . . . Másrészt örömet akaratunk szerezni annak a maroknyi magyar tábornak, akik bíztak 40
