Nagy Béla: A Ferencvárosi Torna Club évkönyve 1986 (Budapest, 1987)

ségszerű, mivel idén senki sem teheti meg azt, amit korábban, hogy egyik hé­ten az ifjúsági bajnokságban, aztán rá egy hétre a serdülőknél szerepeljen. A szövettség ugyanis idén először név szerint kéri a nevezéseket. Félreértés ne essék, az FTC nem mindenáron akarja szerepeltetni a fiatalo­kat az idősebbek között, csak ha azt minden szempontból jónak látja. Nem véletlen ugyanis, hogy a zöld-fehérek utánpótlása az elmúlt néhány eszten­dőben rengeteg érmet nyert. Ennek egy titka van: meggyorsították az után­pótlás fejlődését. Korcsolyázni ugyanis nem a felnőtt csapatban kell megta­nulni. A könnyed, szellemes technikai megoldásokkal sem ilyenkor kell pró­bálkozni. Aki egyszer már erőből korcsolyázik, s addig a nyolcasokat nem is­merte, az később aligha lesz képes azok leírására. Ha mindját nem is megy, akkor is kísérletezni kell vele, de mindéképpen fiatalon, ha lehet minél ko­rábban. A lövésnél sem baj, hogyha az csak közepes erősségű, majd lesz erősebb, a lényeg, hogy pontos legyen. A Fradiban ezt kell minél előbb megtanulni. Ez az új törekvés a Rajkai-féle recept az utánpótlás-nevelésben, s ezt az előkészí­tőknél Balogh Csaba, az úttörőknél Bálint Attila, a serdülőknél Szabó Attila, az ifiknél pedig maga a mester Rajkai László igyekszik megvalósítani. S ha a játékosokban mindig a ,,Fradi-szív” dobog, akkor a Ferencváros továbbra is tartani tudja eddigi szép eredményeit. Soproni Horváth Lajos PIERRE TÓTH ÁTADTA A GOLDEN GATE TRÓFEÁT 1986 november 1. szombat - lehet, hogy a klub történetében egykoron sport­történeti dátumként jelentkezik. Ugyanis ezen a napon adta át Pierre Tóth — a San Franciscoi import és export cég igazgatója — a kaliforniai magyarok által alapított Golden Gate vándordíját. Az, hogy ki volt a nyertes, már koráb­ban közöltük — előző évi bajnoki teljesítménye alapján a szakvezetés Szántó Gábornak ítélte a vándordíját. A Toldi-terem trófeái között is jól mutatott az a szép kupa, amely a távoli magyarság üzeneteként, sportbaráti szeretetet köz­vetít.- Kedves igazgató úr! Ki indítványozta ennek a trófeának az alapítását, és tulajdonképpen miért Ön adta át?- Először is nem „igazgatóként” jöttem az Üllői útra, hanem mint egykori ifjú Fradi kapus... Visszatértem az anyaföldhöz, amely nekem — sok más kint élő magyarral - a Fradit is jelenti. Igaz, hogy én indítványozta azt, hogy a magunk módján — emlékezzünk meg az FTC-ről, csináljunk kedvet a fiuknak, hogy érezzék — a messzi távolban is tízezrek figyelik: milyen eredmények szület­nek az Üllői úton? Tehát az akciót kezdeményeztem ugyan, de „milliónyi” magyar szív dobbanása jelezte: Fradi csak egy van a világon!- Hogyan gondolták a trófea sorsát - és a győztesek anyagi dotálását?- Minden bajnoki idényben az FTC szakvezetése által megnevezett játé­kosnak átadjuk a vándordíját és a vele játó 300 dolláros BC számla átutalást. Ha valaki háromszor nyeri a trófeát — nos akkor meghívjuk San Franciscóba!- Miért nem adtak a kupának „magyar nevet’?- A trófea nevének jelentése „arany kapu”. Mi úgy éreztük, hogy a San Franciskói híres híd - egyben híd lehet a távoli földrészek között is minden értelemben — és ugye továbbmenve az „aranycsapatnak” az arany kapu is kijár... 93

Next

/
Oldalképek
Tartalom