Nagy Béla: Fradisták fényképalbuma. Ferencváros-Uruguay 3-2. Az 1929-es dél-amerikai túra története
Amsel — Hungler, Papp — Furmann, Bukovi, Obitz — Rázsó, Takács II, Turay, Toldi, Kohiut. 3 óra 11 percet mutat az órám (Budapesten ebben a pillanatban este 9 óra 41 perc van), amikor a bíró jelt ad a kezdésre. Fehér nyak- és kézszegélyes kék trikóban, sötétszürke nadrágban az uruguayi csapat kezd. Ám azonnal a mieink lendülnek támadásba. Kissé hullámzik a játék, de a 6. percben Kohut jó labdával fut le, centerez és Rázsó öt méterről védhetetlen gólt lő. Nagy csend, amely a nézőtéren honol, mintha azt mondaná — ezt ugyan nem vártuk, de hát ennyi előnyt adhatunk nektek! Az iram melegszik, változatos a játék, de érzem, hogy pillanatról pillanatra biztosabban mozgunk a pályán és a mieinké a kezdeményezés. A fiúk bátran lendülnek előre és a 13. percben Turay—Takács kombinációja szalad végig a pályán. A védelem tehetetlen vele szemben és befejezésül Takács védhetetlen gólt küld Ballesteros kapujába. A gól után teljesen mienk a mérkőzés. A 39. perc hozza a harmadik gólunkat. Obitz jó labdájával Koihut elszalad, oenterez, s a jó érzékkel startolt Takács a hálóiba küldi a labdát, 3-0! Nagy fölényünk tovább tart, ami úgy látszik, nem tetszik a bírónak, mert a 43. percben lefújja a félidőt. A szünet szokatlanul soká, huszonöt percig tartott. Hogy mi történt ezalatt a hosszú idő alatt a játékosok pihenésén kívül, nem tudom, de bizonyos, hogy újrakezdés után óriási hévvel és félelmetes lendülettel feküdt az ellenfél a játékba. Egyik korner a másik után következett a kapunknál, amelyben Amsei különösen fényesen állta a támadások pergőtüzét. A 12. percben szabadul fel a kapunk, s ettől kezdve nyílt játék folyik. Mindkét kapura szállnak a lövések, itt is, ott is akad korner, de a közönség nincs megelégedve a csapatával, kifütyüli, sőt a bírót is fütyülik. Az ellenfél nem tud mihez kezdeni, erősen durva, hogy Takács, Turay, Bukovi sorra elhagyja egy időre a pályát. A 32. percben pedig Turay tíz percre kerül a pálya mellé, mert kötözni kell. Ettől kezdve ismét nagy uruguayi fölény alakul ki. Ebben a fölényben esik az első gól a 39. percben. Nagy kapu előtti kavarodás támad, a védő Amseit szabálytalanul nyomják el, kézzel fogják le — és a labda a kapuba kerül. A 42. percben visszatérő Turay már csak statisztált a mérkőzésen, melynek utolsó percéig nem változott az eredmény. A 45. perc is lejárt már, de a bíró most nem siet, hanem tovább játszatja a csapatokat. Így történik, hogy Papp a tizenhatoson kívül — legalább egy méternyire volt a vonaltól — vállal visz tovább egy labdát, mire a bíró szemérmetlenül tizenegyest ítél. A tizenegyest csak nyolc méterről rúgják, a vonalon belül három uruguayi játékos is áll a rúgás pillanatában, mikor Scarone a hálóba rúgja a labdát. A bírónak hiába mondjuk ezeket a szabálytalanságokat, neki nem számít. Végül a 49. percben fújja le a mérkőzést. A dolog ilyen alakulása nagyon bántott bennünket. A győzelmet kissé megkeserítette ez a méltatlan finis és a bírótól meg is kérdeztük, miképpen tarthatott négy perccel tovább a második félidő, amikor a határbírók is figyelmeztették a játékidő leteltére, azzal védekezett, hogy az első félidőt korábban fújta le, s ezt az időt játszatta a második félidő végén. Erről azon18
