Nagy Béla: Toldi Géza. A Fradi szív és szellem megtestesítője (Budapest, 1984)
is szántam ezt az utat. Családommal utaztam, és nekiláttam a munkának. Jól is kezdődtek a dolgok, hosz- szabbítást kértem Magyarországról. Kétszer megadták, harmadszor már nem. Én ennek ellenére maradtam és ezért 18 évig nem térhettem vissza Magyarországra! — Külföldi edzősködésem négy ország labdarúgásával kapcsolatos. Finnországban egy első és egy II. osztályú csapatot kellett egy időben edzeni. A Vasával 1951-ben bajnokságot nyertem! Ezidőtájt Finnországban túrázott egy dán csapat, ott ismerkedtem meg az elnökkel, aki egy gyáros volt. Mondta, hogy ha lejár a szerződésem írjak neki. írtam is, mire ők beletették a hirdetést a Szövetség lapjába. Az Odense edzőt keresett, így felfigyeltek a közleményre. Machán Tibornak, a híres evezősnek szóltak, hogy írjon nekem, mert érdekli őket a személyem. Machán elolvasta a hirdetést, ahol Földi néven írtak rólam, de viszont az adatokból rámismert. így olyan levelet írt, hogy csak akkor aktuális az edzőség, ha Toldi Gézáról van szó. — Természetesen válaszoltam és megkezdődött a tárgyalás, majd a szerződés. Nem nagyon ismertem a dán anyagi viszonyokat, így elég alacsony összegért szerződtem, mert azt mondták, hogy nem kell nagy fizetés — a nagy adó miatt. Tízezerből azt mondták meg lehet élni. Igaz a klubnak volt egy villája, amit a mindenkori trénernek tartottak fenn, dehát az évi 10 ezer korona mégis kevés volt. — Amikor ezt szóvátettem a pénztáros arcátlanul válaszolt: — Toldi úrnak végeredményben örülni kell, hiszen csak egy idegen! — A feleségem felháborodása nem ismert határt és valósággal elzavarta a pénztárost, aki elhamarkodott kijelentése miatt a későbbiekben nagyon kerülte vetem a találkozást. Az elnöknek ugyanis elpanaszoltam a történteket és megmagyaráztam neki, hogy engem ők nem egy koncentrációs táborból mentettek ki és úgy hoztak ide edzőnek (ha így lett volna kezetcsó- kolok) — hanem szabad akaratomból, bérért, szerződéssel jöttem a klubhoz. Most pedig a szerződésem összegét kérem megemelni. Az elnök bocsánatot kért beosztottja miatt és intézkedett. .. — Persze nem véletlenül, hiszen egyre jobb eredmények születtek. Odensében egy angol krikett edző volt az elődöm, így alaposan módosítani kellett az addigi szakmai munkát. A játékosok természetesen amatőrök voltak, egy olyan jelszóval, hogy csak akkor fociznak ha kedvük tartja. Mondtam a játékosoknak, hogy ez igaz, de a sport csak akkor érdekes, ha komolyan veszik. Nagyon jó játszani a futballt, különösen akkor, ha nyer a csapat. Három évig voltam Odensében edző. Az első évben „benntartottam" a csapatot (amikor átvettem utolsók voltak!), a második évben negyedikek, a szezon végén másodikok, majd utána harmadikok voltunk. Sikerek az Aarhusnál A játékosoknál a bemutatkozáskor elmondtam: csak akkor érünk el eredményt, ha mindenki követi az utasításaimat. Követték — bajnokságot nyertünk! A klub fennállása óta először. Ez 1955-ben történt. Történt más is 1955 tavaszán. Meghívattam az AGF (Aarhus) vezetőivel a Fradit (akkor persze Kinizsinek hívták) Dániába. Előbb szabadkoztak a derék dánok, hogy a közönség csak angol csapatokra kíváncsi és vajon, hogyan reagálnak a magyarok vendégjátékára. Nos, beszéltem Axel Hansen újságíró barátommal, hogy csináljon nagy hírverést a Kinizsi dániai mérkőzéseire. Az elnökséggel elfogadtattam, hogy amennyiben megfelelő létszámú közönség lesz a propaganda hatására, úgy a budapesti visszavágóra újságíró barátomat a klub ingyen utaztatja. Ajánlatomat elfogadták. Volt is nagy propaganda — a vártnál több néző volt a lelátókon, (8—10 ezer néző!). Igaz Fenyvesiék nagyszerűen játszottak: Aarhusban 2—1 -re, Odensében 8—1- re, Horsensben 5—1 -re győztek „utódjaim". * 1956-ban következett aztán az Aarhus budapesti szereplése. Július 28-án először játszott dán csapat a Népstadionban. Az én cspatom, nélkülem. . . (Útlevelem Dániában nem adták ki!) De nem jöhetett Axel barátom sem. A klub elnöksége nem állta a szavát és a beígért ingyenes út elmaradt. Az újságíró barátomat ért méltánytalanság miatt lemondtam! Szerződésfelbontásomért 3000 koronára megbün tettek, de inkább kifizettem, mint hogy olyan emberekkel dolgozzam, akik nem tartják meg adott szavukat. A sikerek csúcsán mentem el, hiszen egy év alatt bajnokságot és kupát is nyertünk. Ilyen a dán labdarúgásban addig még nem volt! Érthető, hogy a 100 éves jubileumra kiadott díszes könyvben mindezekről elragadtatással írtak. Igaz személyemről is kedvezően írtak: „Toldi mint edző is magával tudta ragadni a játékosokat. Elve volt: a játékosoknak először is kondíciót, jó erőnlétet kell adni, hiszen csak ilyen játékos tud a labdával tetszése szerint bánni. Ilyen jó erőnlétü játékosok tudnak csak minden taktikai utasításnak eleget tenni. Toldi nagyszerűen készítette fel játékosait, így következtek a megérdemelt sikerek." Afrikában Egyiptomban 1 évig voltam edző. A Zamalekhez, a hadseres csapatához szerződtem. (Zöld-fehér a színe!) Egy magyar származású török állampolgár — még Budapestről ismertem — segített odakerülésemben. Szerződtetésem nem volt könnyű dolog, mert sokan arab 72
