Nagy Béla: Toldi Géza. A Fradi szív és szellem megtestesítője (Budapest, 1984)
trénert akartak. A „versengést" én nyertem, így 1956- ban Kairóba kerültem. Örültem pedig, de sok keserűség várt rám. A személyi rivalizálás odáig fajult, hogy a klub katonajátékosait — meccs előtti napokon — a hadsereg válogatott mérkőzéseire hívták (kötelezték!), így nekem egy kifáradt, agyonrugdalt csapattal kellett a versenyt állnom. A pohár akkor végleg betelt, amikor a nagy rivális, a Nációnál ellen játszottunk. A saját hátvédem három 11-est csinált ellenünk! Kiderült, hogy tizenegyesenként 20 fontot kapott az arab edző párti társaságtól. .. Úgy döntöttem, hogy 3 éves szerződésem nem töltöm le, jeleztem a szezon végén távozom. Igaz megnyertünk az Egyiptomi kupát, dehát nekem már me- hetnékem volt. Igen ám, de nem akartak ingyen elengedni sem! Amikor felbontottam a szerződésem, alá akartak velem egy olyan papírt íratni, hogy a klub nem tartozik semmivel. Mondtam, hogy a kupagyőzelemért nekem még 100 font jár, hogy-hogy nem tartoznak semmivel?! Azt mondták csak akkor engednek el, ha ezt a nyilatkozatot megteszem. — De hiszen az zsarolás! — mondtam felháborodva. Az elnök mosolyogva válaszolt: — Igen, ez tényleg zsarolás, de fenntartja álláspontját. Kilincselhettem mindenhová, még a FIFÁ-val is fenyegetőztem, de nem sikerült semmit elérnem. Végül mit tehettem mást, beadtam a derekam, aláírtam a nevem, majd mellé magyarul azt, hogy „kényszerből". Gondoltam esetleg tudják meg a FIFÁ-nál is, hogy itt milyen szerződések vannak. Amilyen gyorsan csak lehetett elhagytuk Egyiptomot és visszamentünk Dániába. Svédországban, majd Belgiumban Dániában, a szezonközben edzőséget nem vállalhattam. Sógorom Malmőben lakott, ő hívott át Svédországba egy kis II. osztályú csapathoz. Úgy emlékszem mindössze 100 koronát kaptam, de megszolgáltam, mert jó kis csapat kerekedett a kezem alatt. Amint lejárt svédországi tartózkodási engedélyem visszatértem Dániába — Aarhusba. Felvettem a kapcsolatot a neves menedzserrel, Ukranczykkal, aki a Belga szövetséghez irányított — a válogatott edzőjének. Itt is 3 éves szerződést írtam alá — de ezt sem töltöttem le. Edzőnek szerződtettek, de ott volt mellettem egy 12 tagú válogató bizottság, akik bizony alaposan megkeserítették az életem. Hiába jártam én a városokat, mérkőzéseket, játékosokat figyeltem. A jelöltjeim majd a fele mindig kimaradt a válogatottból. Hiába tiltakoztam - a helyzet a sajtó támogatása ellenére sem változott. A vasárnapi válogatott mérkőzések előtt csak egy edzést tartottam a válogató bizottság által odavezényelt labdarúgóknak, aztán kidolgozhattam a taktikát egy olyan csapatnak, amelyet nem én állítottam össze. .. Mondani sem kell, hogy ez milyen eredménnyel járt. A sajtó nekem adott igazat, de az NSZK mérkőzés után lemondtam. Ezután egy I. osztályú belga kis csapathoz szerződtem. Antwerpenben — ott ahol a Beershot is van — egy Berchem nevű csapat vezetését vettem át. Két évig voltam ott. Nem voltak nagy játékosegyéniségek, így olyan taktikát választottam, ami védekezésen alapult, és ahogy ma mondják kontratámadásokkal próbálkoztunk. Az első négy mérkőzésen csak 2 csatárral támadtunk és mégis mindent megnyertünk. Óriási meglepetésre mi álltunk a bajnoki táblázat élén! De a játékstílusunkat támadták, mondván, hogy túl védekező — nem elég látványos. Az elnök is kínosnak tartotta az esetet — az újságok is írtak róla — így odajött hozzám, hogy tegyem támadóbb szelleművé a csapatot. Mondtam neki, hogy elnök úr, ön ismeri a játékosanyagot, így furcsálom amit kér — megteszem, de ezért nem vállalok felelősséget. A következő mérkőzésen 7-0-ra kikaptunk! A vezetőség nagy ívben elkerült. . . Megmagyaráztam a sajtónak is, hogy a végeredmény örökké él, de azt, hogy milyen taktikával érik el, egy év múlva senki sem kéri számon. Az eredményt annnál inkább. . . Illetve az eredménytelenséget. A csapat ugyanis a második év végén kiesett az I. osztályból. Természetesen nem újítottam meg a szerződésem, pedig kérték, hogy maradjak! Ismét és végleg Dámában Dániából telefonon felhívott Axel Hansen, régi újságíró barátom: — Géza az AGF-nek kellene egy jó edző, amióta elmentél nem nyertek bajnokságot. Mindenki téged akar szerződtetni. — De hiszen éppen miattad jöttem el, tudod nagyon jól, hogy a vezetőség becsapott — mondtam Ax élnék. — Én már teltettem magam az egészen, és most éppen az elnöktől telefonálok, ő nem mert felhívni. .. — Jól van állítsuk vissza a régi barátságot, csomagolok és megyek. Jó szerződéssel és szeretettel fogadtak. Más kérdés, hogy a magas adózás miatt ezután sem gazdagodtam meg. Egyébként a legtöbbet Egyiptomban kerestem, de el kellett reprezentálnom: 2 cselédet tartottunk (ők vásároltak) és 6 szobás családi házunk volt. Így 73
