Nagy Béla: Toldi Géza. A Fradi szív és szellem megtestesítője (Budapest, 1984)
tekintettel, jutalomképpen történne. Usetty dr. beleegyezését adta, hogy Toldi kiutazzon a csapat után. Mindezeket a Sporthírlap tudósítója írta, aki természetesen Toldit is megszólaltatta a különös eset kapcsán. — Örül? (Arcán ugyanis még nagyítóval sem lehetett az örömnek nyomát felfedezni.) — Hogy őszinte legyek — mondja — sokkal jobban bántott a kihagyásom, mintsem hogy ennek most túlságosan örülni tudnék. Arra számítottam, hogy legalább tartalék leszek. És nem lettem. . . (legyint a kezével) — Hagyjuk ezt. Nem olyan kellemes téma. Ha meg lesz a vízum megyek Londonba és kész — ezzel a dolog el van intézve. De nem tagadhatom, hogy sokkal jobban esett volna, ha ez előbb történik meg és nem ilyen körülmények között. .. Toldi Géza másnap elutazott és ha a londoni mécsesén nem is játszott, az írek elleni találkozón ismét címeres mezben bizonyíthatott. Bizonyított. A győztes gólt ő szerezte — a „jutalmat" megszolgálta. . . 1936. december 6. Dublin: Magyarország—Írország 3—2 Toldi „agyafúrt dugója" a II. félidő 3. percében így született meg: „A labda a balösszekötő helyén esik le. Toldinak jól jön lábra. O Neill, a jobbhátvéd van vele szemben, Toldi egy csellel átjátssza és a jobbhátvéd el is csúszik. Most már csak a kapus van Toldival szemben. Toldi előbb továbbviszi a labdát, aztán okosan kivár. Az ír kapus kiugrik, Toldi lába elé veti magát, Toldi nagyon ügyesen toppot ja a labdát, amelyet így a vetődő kapus nem ér el, s Toldi a kapus fölött nem erősen, hanem inkább helyezve a hálóba küldi a harmadik magyar gólt. Toldi volt a legjobb csatár. Elől is hátul is, mindenütt ott volt." És ezt a játékost hagyta ki a magyar szakvezetés az angol-magyar mérkőzésről. Londonban egyébként 6—2-re kikaptunk. . . 1937: egy felejthetetlen KK siker részese Az 1937-es túrameccsekről a közönség — a Nemzeti Sporton keresztül — portyaleveleidből értesült. Hogyan készültek ezek a tudósítások, és ha nem veszed tolakodásnak, mennyit fizettek ezekért a híradásokért? — Általában itthon megkértek az újságírók egy- egy vezetőt vagy játékost, hogy a túra eseményeiről levelet, az eredményekről táviratokat küldjön. A köszönetén kívül semmit nem kaptunk érte. Nagyritkán előfordult, hogy valamilyen ajándékkal viszonozták tudósítói munkánkat. A bajnoki idény nyitón: Ferencváros—Budafok 4—1 „Különösen Toldi játéka jelentett sokat a Ferencváros szempontjából, hiszen a csatársorban egyedül ő 44 képviselte az erőt. Valóban ő is volt a támadások motorja, lendítő kereke, aki sokszor társai helyett is dolgozott. A ferencvárosi tank teljesítményének egyetlen szépséghibája, hogy vérmérséklete néha most is elragadta." A találkozón — egyébként jogtalanul — kiállították Toldi Gézát. A szurkolók azonban a mérkőzés előtt „megmozdultak". . . A B-közép kapitánya harsány hangon kihirdette: — Fiúk, Toldi Gézát 40 pengőre büntették. Üldözik a leglelkesebb Fradi-játékost! Adjuk össze azt a 40 pengőt! Csend támadt erre, majd pénzcsörgés hallatszott itt is, ott is. Ki húsz, ki negyven fillért adott. Negyedóra múlva összegyűlt a negyven pengő. Az állóhelyen, fagyban, gazdasági válság idején. — Hogyan fogadtad a szurkolóknak ezt a nem mindennapi gesztusát? — Képzelheted! Mint már mondtam, az körülbelül egy heti fizetés volt — így rendkívül érzékenyen érintett. A pénzen kívül persze a ragaszkodásnak ez a látványos formája is imponált. A Beer vendéglőben adták át az összeget, s pár kedves szó után zsebemben volt a „büntetéspénz". A klub történetében gondolom egyedülálló ez az eset, és boldog vagyok, hogy mindez így történt. Azért alkalomadtán mindig meg- meg hívtam egy-egy szurkolót a vendéglőbe, hogy „töríesszem" a jóságukat. .. Az Elektromostól elszenvedett vereség után írták: — A helyzet a Ferencváros csatársorában ma az, hogy Toldin áll, vagy bukik. Ha Toldinak megy a játék, akkor a nehéz ellenfelekkel szemben is győzni tud a csapat. Ha azonban Toldi hanyatlik formájában, akkor kész a baj a ferencvárosi csatársorban . . . * Korabeli vicc, amely azért minden korban jellemző egyesekre: — Egy kötözködő fradista mondja egy lelkes fra- d istának: — Nem vagyok megelégedve a csapatunkkal. — Mit beszél! Hiszen nyolc gólt lőttek! A kötözködő fradista legyint: — De milyen szív nélkül. . .-k A Bécsben rendezett Húsvéti tornán a Ferencváros „csak" 7—2-re győzött az Austria ellen! Ekkor is szépen írtak Toldiról: „Toldi ezúttal az előkészítésben és a gól lövésben is jeleskedett. Külön meg kell említeni Toldi fakir nyugalmát. Az erős harcban rengeteg rúgást kapott, de ezeket teljes megadással fogadta és ezzel kiváltotta a bécsi közönség elismerését." Amikor Toldi 1937-es tavaszi teljesítményéről emlékezünk, nem mehetünk el szó nélkül egy „mesternégyes" mellett sem. A Kispest elleni meccsen sorrendben négy gólt szerzett! Mind a négyet a II. félidőben. A végeredmény: Ferencváros—Kispest 10—0!
