Nagy Béla: Toldi Géza. A Fradi szív és szellem megtestesítője (Budapest, 1984)
Ez mai szemmel nézve egy jelentős győzelem. Kaptatok külön gólprémiumot, vagy csak „kedvtelésből" gyártottátok a gólokat? — Gólprémium nem volt, ennek ellenére soha nem álltunk le. Annyi gólt lőttünk, amennyit csak tudtunk, hiszen a jó gólarány mindig fontos volt. Egyébként „megsértődtek" volna az ellenfelek is ha leéltünk, mert ezt nagyon megalázó dolognak tartotta minden labdarúgó. * A Ferencváros—Haladás meccsen történt a Hungária úton: „Toldi rettenetesen mérges — valaki, valamit bekiáltott neki. Az összekötő egyszerre csak fogja magát és kimért léptekkel lefelé tart a pályáról! Sárosi torka- szakadtából kiált rá többször egymásután: — Géza, Géza! De Toldi csak megy tovább és Sárosinak utána kell futnia., csak így tudja lecsillapítani és maradásra bírni." Kár lett volna lemenni a pályáról, hiszen ezután „mérgedben" 3 gólt lőttél! Mi, vagy ki dühösített fel? — Az egyik néző — gondolom nem a B-közép tagok közül való — rendkívül durva dolgokat kiabált. Persze butaság lett volna lemenni, dehát forrófejű voltam.. . * A prágai Ferencváros—Slavia mérkőzésen már Planicska volt mérges: „Sárosi Táncost szökteti, az lefutva az alapvonal közeléből középre ível, a jobb kapufa előtt Planicska kényelmesen várja a labdát. Toldi is ott van azonban, ugrik magasbbat, mint Planicska és élesen lefejeli a labdát. A kapus fogná, de a labda kicsúszik a kezéből és a hálóba esik. A lendületben lévő Toldi összeütközik Planicskával és a kapus elterül a földön, de a játékvezető középre mutat. Erre Planicska is felkel a földről, 2—1 -re vezet a Fradi!" A találkozó végülis 2—2-es eredménnyel zárult. A csehek ugyanis az utolsó percben egyenlítettek. Toldiról egyébként szokatlan hangnemben írt a Prager Mittag: — Említésre méltó Toldi fair játéka. Olyan finoman játszott, mint egy angol lord. Planicska Budapesten, a visszavágón sem bírt Toldival: a Fradi az Üllői úton 3—1-re győzött és a háromból két gólt Géza szerzett! Nem véletlenül írtak róla a Sporthírlapban: ,/\ Ferencváros újjászületésében jelentős szerepe volt Toldinak. Toldi is fogalom volt és ma már más fogalom A legvadabb Toldi ellenzék is el fogja ismerni, hogy a bíró rémi tő, rosszul toppoló, fölévagdosó Toldi fogalma tökéletesen elpárolgott. Nem véletlen, hogy rossz formájában is, az elmúlt bajnoki év 11 mérkőzése után írta a kritika róla: hogy irányításban, csapatjátékban, ész játékban csapata egyik leghasznosabb embere volt. A szélsőket senki se tudja ma a Ferencvárosban, sőt a bajnok Hungáriában sem úgy foglalkoztatni, mint Toldi. A vad Toldi-bombák helyett, rövid helyezett lövéseket és fejesgólokat látunk tőle. A mai Toldiról már közhely azt írni, hogy lelkesedésével és szívével nyerte meg ezt, vagy azt a mérkőzést. Bizony Toldi igen gyakran eszével, okos passzaival és hasznos csapatjátékával fordítja meg a Ferencváros sorsdöntő mécseséit." * A következő KK ellenfél a Vienna volt. A továbbjutás sorsa csak a harmadik meccsen dőlt el. A Fradi 2—1-es sikerében Toldi megmozdulásai döntőnek bizonyultak. Előbb egy csavart lövést küldött kapura, amely a menteni akaró osztrák hátvéd lábáról pattant a hálóba. (Ezzel megfosztotta Toldit a góllövő dicső- gétől. . .) Második gólját ballábbal, laposan lőtte a lábak között a kapu balsarkába. Az Austria elleni bécsi 1—4 után az Üllői úti visz- szavágó következett. „Világraszóló diadal! 6—1-re győzött a Ferencváros!" hirdette a Nemzeti Sport szalagcíme. E legendás mérkőzésen Toldi az utolsó gólt lőtte: „Táncosra hiába futnak rá Sestáék, a beadás tökéletes. A ferencvárosi csatárok közül csak Toldi tart lépést a gyors szélsővel, ő viszont annál pompá- sabban ugrik fel a labdáért és Zöhrer s a jobb kapufa mellett élesen vágódik le Toldi fejese!" — Hogyan emlékezel erre a diadalmas döntőbejutásra? — Először is az Ausrtia védelmében el kell mondanom, hogy nem jöttek ide elbizakodva, sőt — láttam a meccs előtt, hogy mennyire idegesek. Nálunk nyugodt, jó hangulat volt. Szünetben fokozódott a harcikedvünk, éreztük itt lehet valamit keresni. Aztán jöttek a gólok. Csodálatos volt a befejezés utáni örömmámor. A boldogságtól minden összefolyt előttünk, olyan volt az egész, mint egy beteljesedett álom. El( őrt Toldi lábujja! 1937. augusztus. . . Látogatóban Toldi Gézánál. — Mi a baj? — Sajnos törés. A jobb lábam második ujja tört el. Két órával ezelőtt hoztak be a kórházba. — Hogyan kezdődött ez az egész história? — Úgy, hogy az Austria elleni 6—1-es mérkőzés után érzetem, hogy fáj a lábam. Fájt az bokában, fájt több helyen is, de nem gondoláim arra, hogy komoly sérülés. Itt volt a szabadság és én csak erre gondoltam. — Elmentem Edericsre, a Balaton mellé. Ott filmeztünk. Sokat voltam a vízben, sokat voltam papucsban és nem igen éreztem fájdalmat. Ha állandóan cipő lett volna a lábamon s jobban fáit volna, biztosan rögtön orvoshoz megyek. Aztán következett a bajai 45
