Nagy Béla: Toldi Géza. A Fradi szív és szellem megtestesítője (Budapest, 1984)
Kezdőrúgás A Ferencváros 2000. bajnoki mérkőzését játszotta. A csapatok élén - a Fradi-induló dallamára — egy őszülő halántékú „örökifjú", a 74 éves Toldi Géza lépdelt. Akkor született, amikor az FTC még „gyermekkorát" élte, akkor született, amikor a lelátókon he- lyetfoglaló ezrek közül még csak néhány sportbarát élt. Toldi neve generációkat éltetett, hiszen köztudott: hosszú időn keresztül ő volt a „Fradi-szív" megtestesítője! Most, közeledve a 75. születésnaphoz, és a Népstadion kezdőköréhez — valid be mire gondoltál? — Már az öltözőben érdekes érzések kerítettek hatalmukba. Ismét zöld mez, fehér nadrág. . . a pádon nekem külön kikészítve. . . Aztán, ahogy együtt öltöztem a fiúkkal. . . Majd a kivonulás. Ahogy Jancsika odaszólt: — Jöjjön Géza bácsi, rúgjon vagy 3—4 gólt! — Végeztél már máskor is kezdőrúgást? — Dániában már kezdődött mérkőzés az én labdaindításomból, sőt néhány öregfiúk találkozón is végeztem kezdőrúgást, de hát ez volt az igazi. .. Óriási megtiszteltetésnek tartom és az egészről csak a meghatottság hangján beszélhetek. Ez a 2000. bajnoki mérkőzés egy olyan ünnepe a klubnak, amely minden fradistát büszkeséggel tölthet el. És ezen az ünnepen én indítottam el a labdát! Nagyon köszönöm a klub vezetőinek ezt a gesztust, ezzel kimondhatatlan örömet szereztek. A múltra emlékezve, csak annyit: nagyon jó barátok játszottak a Fradiban, összetartás volt közöttünk, szerettük, becsültük egymást. A 2000. meccs ünnepi fényében a mai fiataloktól csak azt szeretném kérni, hogy becsüljék a mezt amiben játszanak, becsüljék egymást és a közönséget — a drága ferencvárosi szurkolótábort. Nekem elhihetitek fiúk — ha szíveteket, telketeket a ferencvárosi győzelemért adjátok, mindent megtesztek a sikerért — akkor értetek is mindent megtesz a közönség. Amikor látják, hogy a zöld mezes fiúk a nemes küzdelemben elfáradnak, tőlük új erőt kaptok. Hej, de sokszor segített bennünket is a közönség, zengett, zúgott a Hajrá Fradi! — és csak azt vettük észre, hogy ettől ismét hevesebben dobbant a szív, s a ziháló tüdőben újra volt elegendő levegő. És a siker máris karnyújtásnyira volt. Szeretett klubomnak ezekből a sikerekből minél többet kívánok, hiszen hírnevünk is mindig erre kötelez. Visszatérve a kezdőrúgáshoz — mit tagadjam köny- nyeimmel küszködtem. Én ekkor léptem először a Népstadion gyepére, ekkor éreztem, hogy mit jelent egy ilyen hatalmas arénában a lelkes nézők elé vonulni. Tagadhatatlan, hogy lelkesek, kedvesek voltak. Ügy megtapsolták azt a kis labdaérintésem, mint fénykoromban egy nagy gólomat. Pedig hát azok már nagyon régen voltak... 3
